Elisabeth Forest

"– Ne legyen csacsi, Charlotte! A lány olyan hirtelen torpant meg, hogy a herceg majdnem nekiment. – Csacsi? – ismételte felháborodottan. – Mi a baj? – kerekedett el a férfi szeme. – Valami rosszat mondtam? A csacsi az olyan kedveskedő. Nem olyan durva, mint a… – Szamár? – fejezte be a mondatot Charlotte, mire Christian elvörösödött zavarában. – Na, jó, talán nem a megfelelő jelző, de a lényegen nem változtat, melyiket használom. Harrynek nincs szüksége az ön védelmére."

– Egyszerűen csak hozzá kellett volna mennem Lord Moorhoz – mondta magának fennhangon, miközben a tükörben szemlélte még mindig piros arcát, zilált haját. Megviseltnek és idegesnek tűnt. Mint ahogy az is volt. Nem, Lord Moor mégsem lett volna a legmegfelelőbb választás – döntötte el, mikor eszébe jutott, mint nézegetett aggódón a háta mögé a férfi a kerti parti alatt, és mint töltette tele újra és újra a poharát, hogy végül már alig tudott megállni a lábán. Képtelen lenne egy ilyen iszákos, semmirekellő alakkal egy fedél alatt élni. És a tiszteletreméltó Mr. Wellington sem lett volna jobb választás. Sokkolta, amit Ameliától megtudott, arról nem is beszélve, amit a saját szemével látott. Az alapján arra jutott, Mr. Wellington hatalmaskodó, durva és önző nőgyűlölő. Nem. Mégis csak jó ötlet volt Ameliát beavatni a terveibe. Redway hercege határozott előlépést jelent az ő jelöltjeihez képest. Magától még csak eszébe sem jutott volna, hogy őkegyelmességét is számításba vegye, pe

" T udtam, hogy nem jó ötlet lőni tanulni – gondolta Charlotte, és csak nehezen tudta megállni, ne fintorogjon. Még jó, hogy azt nem árulta el senkinek, hogy a lovaktól való félelmét is le akarta küzdeni, mert akkor végképp nem tudna tükörbe nézni anélkül, hogy csúfos kudarcot vallott elhatározásai miatt ne lássa önmagát egy szánalmas, ostoba nőszemélynek. Pedig olyan jó tervnek tűnt, mikor kitalálta, hogyan vegye kézbe az élete irányítását. És olyan egyszerűnek. Először is azt tartotta legfontosabbnak, hogy soha többé ne érezze magát olyan kiszolgáltatottnak, mint Amelia elrablásának délutánját. Ezért döntötte el, hogy megtanul lőni. Az édesapjának természetesen nem mondhatta el, mi jár a fejében, ezért a lovászt, Petert kérte meg arra, hogy megismertesse az alapokkal. Peter azonban nem bizonyult alkalmas tanárnak, vagy, ami még rosszabb, ő maga volt ügyetlenebb, mint hitte, mert sehogy sem sikerült ráéreznie a dologra. Odáig minden rendben ment, hogy megfelelően megtö