2018. július 24., kedd

Megjelenés előtt a Szeret, nem szeret


Mikor hozzáfogtam a Greenshire-i szerelmek második részéhez, álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen sokáig fogom írni. Ám annyi minden közbejött, hogy csak most készültem el a történettel. De immár a célegyenesben vagyok, mind az elektronikus, mind a nyomtatott változat folyamatban van.
Csak úgy, mint a Légy az enyém, és két fantasy regényem, a Xander és a Konstantin, ez is az Underground kiadó segítségével lát majd napvilágot nyomtatott könyvként, e-book formában pedig, korábbi műveimhez hasonlüan, az Adamo Books gondozásában fog megjelenni. A gépezet beindult, úgyhogy már nincs sok hátra. Nagyon szépen köszönöm azoknak az olvasóknak, akiknek volt türelmük megvárni, hogy elkészüljek végre :) Már csak egy-két hetet kérek.



Hálám jeléül egy részlet a regényből:




"Először, mintha távoli mennydörgés lett volna, alig hallható dübörgő morajlás, ami egyre közeledett. Míg a domb tetején, a magas fűben fel nem bukkant közvetlen az orra előtt egy óriási fekete ló.
A termetes hátas éppúgy meglepődött, mint Charlotte. Felágaskodott két hátsó lábára, és rémülten felnyerített. Közben első lábai, félelmetes patájukkal és a rajtuk lévő gyilkos patkókkal ijesztően közel kapálóztak a lány arcához.
Charlotte pánikba esett. Szemei előtt újra látta a borzalmas képeket: anyja halálát. A borzalom megelevenedett.
El akart ugrani a ló elől, de hosszú szoknyája akadályozta, ügyetlenül mozgott, a sarka megakadt egy kőben, ő pedig menthetetlenül elveszítette az egyensúlyát. Tudatosult benne, hogy el fog esni, egyenesen a megvadult állat lábai alá. A következő másodpercben már a földön feküdt, karját a fejére kulcsolta, hogy védje, amennyire tudja, a szemét szorosan lehunyta, és várta, hogy a halálos rúgás lesújtson rá. Biztosra vette, hogy hamarosan vége az életének. De a rettegett fájdalom és az azt követő sötétség elmaradt. A ló mégsem tiporta el.
Kiáltást hallott, de nem mert felnézni. Ott maradt, ahol volt, összekuporodva a fűben, csukott szemmel továbbra is a csontroppantó rúgást várva.
Összerezzent, mikor egy kéz érintette meg gyengéden a vállát, aztán a rémület ködén áttörve halk, megnyugtató hang jutott el a tudatáig.
– Most már minden rendben, kisasszony. Nem lesz semmi baj. Jöjjön! Segítek felállni.
Erős ujjak kulcsolódtak szorosan a karjára, és felemelték. A térde alig tartotta meg, egy pillanatra elveszítette az egyensúlyát, megbillent, de megtámaszkodott. Tenyere alatt finom szövetet tapintott, erős karok tartották – kétséget kizáróan egy férfié. Egy idegen férfié."

Természetesen most nem dőlök hátra elégedetten, hanem folytatom a már megkezdett történeteket. Készül a Kitaszítottak következő része, Roman könyve, valamint a Vihar a paradicsomban című romantikus írásom is folytatódik. És természetesen hamarosan hozzákezdek a Greenshire-i szerelmek következő részéhez. Addig is, ha még nem olvastátok volna, ajánlom figyelmetekbe a sorozatba illeszkedő Holtig tanult boldogság című novellámat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése