Szeret, nem szeret (részlet)


– Egyszerűen csak hozzá kellett volna mennem Lord Moorhoz – mondta magának fennhangon, miközben a tükörben szemlélte még mindig piros arcát, zilált haját. Megviseltnek és idegesnek tűnt. Mint ahogy az is volt.
Nem, Lord Moor mégsem lett volna a legmegfelelőbb választás – döntötte el, mikor eszébe jutott, mint nézegetett aggódón a háta mögé a férfi a kerti parti alatt, és mint töltette tele újra és újra a poharát, hogy végül már alig tudott megállni a lábán. Képtelen lenne egy ilyen iszákos, semmirekellő alakkal egy fedél alatt élni. És a tiszteletreméltó Mr. Wellington sem lett volna jobb választás. Sokkolta, amit Ameliától megtudott, arról nem is beszélve, amit a saját szemével látott. Az alapján arra jutott, Mr. Wellington hatalmaskodó, durva és önző nőgyűlölő.
Nem. Mégis csak jó ötlet volt Ameliát beavatni a terveibe. Redway hercege határozott előlépést jelent az ő jelöltjeihez képest. Magától még csak eszébe sem jutott volna, hogy őkegyelmességét is számításba vegye, pedig a férfi nyilvánvalóan érdeklődött utána, és figyelmes volt vele, kedves, no meg humoros. Előzékeny. Nem olyan durva és erőszakos, mint Harry.
Elkínzottan felnyögött. Tudta, fel kell hagynia azzal, hogy minden férfit Harryhez hasonlít. Legutóbb Ralph Melville, most pedig a herceg… Egyikük sem olyan, mint Harry. Épp ezért lennének tökéletesek számára.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Első történelmi-romantikus regényem

Szeret, nem szeret (részlet)