tag:blogger.com,1999:blog-72040590083761751512024-03-13T09:43:01.909-07:00Elisabeth ForestTörténelmi romantika Rose Woods tollából.
Üdvözöllek, kedves olvasó. Talán már találkoztál munkáimmal. Rose Woods írói néven jelent meg számos paranormális románcom. Ezen a blogon történelmi-romantikus írásaimat találhatod meg, melyek Elisabeth Forest írói néven láttak napvilágot. Jó szórakozást!Rose Woodshttp://www.blogger.com/profile/11118322809219280043noreply@blogger.comBlogger5125tag:blogger.com,1999:blog-7204059008376175151.post-54431407048668362112021-08-15T02:23:00.005-07:002021-08-15T02:53:19.272-07:00<p> <b style="font-size: x-large; text-align: center;">Greenshire-i szerelmek sorozat</b></p><p><b style="font-size: x-large; text-align: center;"><br /></b></p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-AjT9VAK2qxE/YRjj1XKLdjI/AAAAAAAADCI/SvK8zSHBMAUJDuhp-8q_YpwMJ-irU9ZwACLcBGAsYHQ/s2048/wedding-2784455.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1365" data-original-width="2048" height="427" src="https://1.bp.blogspot.com/-AjT9VAK2qxE/YRjj1XKLdjI/AAAAAAAADCI/SvK8zSHBMAUJDuhp-8q_YpwMJ-irU9ZwACLcBGAsYHQ/w640-h427/wedding-2784455.jpg" width="640" /></a></div><br /><b style="font-size: x-large; text-align: center;"><br /></b><p></p><div><div style="text-align: center;"><span style="color: #eeeeee; font-size: large;"><b></b></span><br /></div><div nbsp="" style="-x-system-font: none; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size-adjust: none; font-size: 14px; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; font: 14px Helvetica, Arial, sans-serif; line-height: normal; margin: 12px auto 6px;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; color: #eeeeee; text-align: center;"><a href="https://undergroundbolt.hu/legy-az-enyem" target="_blank"><img border="0" height="400" src="https://2.bp.blogspot.com/--BcWE7hldpo/VmsHjuQagsI/AAAAAAAAB_8/JtFMsclqkjQ/s400/Legyazenyem.JPG" width="246" /></a></div><div><span style="font-size: large;"><b><br /></b></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div><span style="font-size: large;"><b><br /></b></span></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: center;">Valamikor az 1820-as évek végén…<o:p></o:p></div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: center;">Lady Amelia Devereux, Outridge hatodik grófjának lánya más, mint a többi, vele egykorú fiatal nő. És nem csak azért, mert ő még nincs férjnél, mint legtöbb barátnője, hanem azért is, mert családja akaratával szembeszegülve, nem is szándékozik hagyni, hogy bekössék a fejét. Soha.<o:p></o:p></div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: center;">Amelia másra vágyik. Álomvilágban él. Nem családot akar, férjet, aki gondoskodik róla, hanem karriert. Amelia írónő szeretne lenni, és ebben csakis egy emberre számíthat.<o:p></o:p></div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: center;">Lord Antony Saint-Germain gyerekkora óta bejáratos a Devereux családhoz, és jó néhány éve fülig szerelmes Ameliába, aki azonban mit sem tud a férfi érzéseiről. Csakis a jó barátot látja Tonyban, a bizalmast, aki még saját barátjával és egykori bajtársával, Amelia bátyjával, Harryvel is képes szembeszállni a lány érdekében. Lady Amelia hozzá fordul segítségért. És természetesen Tonynak most is van egy első osztályú ötlete.<o:p></o:p></div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: center;"><br /></div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: center;">Rose Woods több paranormális románc után, most először egy történelmi romantikus regénnyel lepi meg az olvasókat, Elisabeth Forest írói néven.<span style="color: #eeeeee;"><o:p></o:p></span><br /><br /><div class="MsoNormal" style="color: black; text-indent: 18.9333px;"><span style="color: #cc0000; font-size: large;">Elektronikus változat:</span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; text-indent: 18.9333px;"><span style="color: #cc0000; font-size: large;"><a href="https://www.ekonyv.hu/hu/konyv-reszletei/legy-az-enyem?eid=57518" target="_blank">e-könyv Magyarország</a></span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; text-indent: 18.9333px;"><span style="color: #cc0000; font-size: large;"><a href="https://www.libri.hu/konyv/forest_elisabeth.legy-az-enyem-2.html" target="_blank">Libri</a></span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; text-indent: 18.9333px;"><span style="color: #cc0000; font-size: large;"><a href="https://www.lira.hu/hu/ekonyv/szorakoztato-irodalom-1/romantikus/legy-az-enyem-ekonyv-epub-mobi-1" target="_blank">Líra</a></span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; text-indent: 18.9333px;"><span style="color: #cc0000; font-size: large;"><a href="https://bookline.hu/product/home.action?type=250&_v=Elisabeth_Forest_Legy_az_enyem&id=47003" target="_blank">Bookline</a></span><br /><span style="font-size: large;"><a href="https://play.google.com/store/books/details/Elisabeth_Forest_L%C3%A9gy_az_eny%C3%A9m?id=3NmRDwAAQBAJ" target="_blank">Google Play Könyvek</a></span></div><a href="https://itunes.apple.com/book/id1458871409" style="color: #eeeeee; font-family: "times new roman"; font-size: x-large; text-indent: 18.9333px;" target="_blank">Apple Books</a></div></div><div style="color: #eeeeee;"><div style="text-align: center;"><br /></div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: center;"><span style="color: #cc0000; font-size: large;">A regény elérhető nyomtatott változatban:</span></div><div style="text-align: center;"><a href="http://undergroundbolt.hu/legy-az-enyem" style="font-size: x-large;" target="_blank"><span style="color: #cc0000;">Underground Kiadó</span></a></div><span style="font-size: large;"></span><br /><div style="text-align: center;"><a href="http://bookline.hu/product/home.action?_v=Elisabeth_Forest_Legy_az_enyem&id=275777&type=22" target="_blank"><span style="color: #cc0000; font-size: large;">Bookline</span></a></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #cc0000; font-size: large;"><a href="http://www.libri.hu/konyv/elisabeth_forest.legy-az-enyem.html" target="_blank">Libri</a></span><br /><br /><span style="font-size: large;">Kedvcsináló ajánló:</span><br /><br /><iframe allow="accelerometer; autoplay; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture" allowfullscreen="" frameborder="0" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/om9e-1APVSY" width="560"></iframe></div><div style="color: #eeeeee;"><br /><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://read.barnesandnoble.com/book/holtig-tanult-boldogsag-romantikus-kosztumos/1#15" target="_blank"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1069" height="400" src="https://2.bp.blogspot.com/-3WZrZsH2aUw/XG6KDZRBloI/AAAAAAAACzM/PUMRoUv3W9EMsvqFuDxGIiaqtHLNVBZ-ACLcBGAs/s400/holtigtanultboldogsag.jpg" width="266" /></a></div></div><div style="color: #eeeeee;"><div style="text-align: center;"><br /></div></div></div></div><div><div style="color: #eeeeee;"><span style="color: #eeeeee; font-size: large;"><b></b></span><br /></div><div nbsp="" style="font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 14px; font-stretch: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal; margin: 12px auto 6px;"><span style="font-size: large;"><b> </b></span><span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="font-size: medium;">Greenshire még mindig az egyik legbájosabb vidék, ahová a nagyvárosi ember csak elvetődhet, ha nyugalomra, pihenésre vágyik. Ezt Mr. Sebastian Midnight is nagyon jól tudja, mikor lányával együtt látogatóba érkeznek az Outridge család birtokára. Apa és lánya sok mindenen mentek keresztül, és a gyógyulást remélik a kis vidéki településtől. Ám valami olyat kapnak, amire nem számítanak.</span></div><div style="text-align: center;"><div><span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="font-size: medium;">Emeline a falu tanítónőjeként éli unalmasnak, eseménytelennek gondolt életét, míg Sebastiannel szó szórent egymásba nem botlanak. Újra és újra fellángoló vitáik mindkettejük életét fenekestől felfordítják.</span></div><div><span style="font-size: large;"><br /></span><span style="font-size: medium;">A novella a <a href="http://elisabethforest.blogspot.hu/search?updated-max=2016-04-02T12:00:00-07:00&max-results=7&start=2&by-date=false" target="_blank"><span>Greenshire-i szerelmek sorozat</span></a> részét képezi. Elektronikus könyv formájában elérhető az alábbi linkeken:</span></div><div style="color: #eeeeee;"><span style="font-size: medium;"><a href="https://itunes.apple.com/book/id1446591621" target="_blank">Apple Books</a></span></div><div style="color: #eeeeee;"><a href="https://www.scribd.com/book/395547436/Holtig-tanult-boldogsag-romantikus-kosztumos" target="_blank">Scribd</a></div><div style="color: #eeeeee;"><a href="https://www.ekonyv.hu/hu/konyv-reszletei/holtig-tanult-boldogsag?eid=56422" target="_blank">e-Könyv Magyarország</a><br /><a href="https://play.google.com/store/books/details?id=wTOWDwAAQBAJ" target="_blank">Google Play Könyvek</a></div><div style="color: #eeeeee;"><a href="https://bookline.hu/product/home.action?_v=Elisabeth_Forest_Holtig_tanult_boldogsa&id=46488&type=250" target="_blank">Bookline</a></div><div style="color: #eeeeee;"><a href="https://www.libri.hu/konyv/forest_elisabeth.holtig-tanult-boldogsag.html" target="_blank">Libri</a></div><div style="color: #eeeeee;"><a href="https://lira.hu/hu/ekonyv/szorakoztato-irodalom-1/romantikus/holtig-tanult-boldogsag-ekonyv-epub-mobi?recLink=1" target="_blank">Lira</a></div><div style="color: #eeeeee;"><br /></div><div style="color: #eeeeee;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; color: #eeeeee;"><a href="https://undergroundbolt.hu/szeret-nem-szeret" target="_blank"><img border="0" data-original-height="604" data-original-width="504" height="400" src="https://1.bp.blogspot.com/-RBlM5S0NVG0/XG6EXPlEK6I/AAAAAAAACzA/rLRnjTnfsIg2t_eefvafwXYFdBsype5ZACLcBGAs/s400/Szeret_nem_szeret.jpg" width="333" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; color: #eeeeee;"><br /></div><div class="MsoNormal"><span style="font-size: 12pt;">Lady Charlotte Dewhurst, mióta az eszét tudja, szerelmes Harry Devereux-ba. Ám érzései évek hosszú során keresztül viszonzatlanok maradtak, a férfi hol nevetett rajta, hol egyszerűen semmibe vette. A lány egy idő után úgy dönt, kiveri a fejéből ezt a beteljesületlen szerelmet, és felesleges álmok helyett végre élni kezdi az életét. Családra vágyik, gyermekekre, boldogságra egy igazi, hús-vér férfi oldalán, ahelyett hogy egy ábrándot kergetne tovább. Egy titokzatos idegen személyében hamarosan feltűnik az ideális jelölt.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><br /></div><div class="MsoNormal"><span style="font-size: 12pt;">Lord Harry Devereux, Outridge hatodik grófjának fia és örököse rossz emlékekkel, boldogtalanul tért haza a kontinensről. A múlt kísértő szellemeiről még barátjának és a családjának sem beszél. Nappalai látszólag könnyed szórakozással telnek, ám éjjelente rémálmok kínozzák, melyeket senkivel nem tud megosztani. Egy őrült pillanat viszont mindent megváltoztat. A régi nyugtalanságot újfajta feszültség váltja fel egy olyan csók után, mely nem csak meglepi, de egyúttal összezavarja és elgondolkodtatja a lordot.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><br /></div><div class="separator" style="clear: both;"></div><div class="MsoNormal"><div><span style="font-size: 12pt;">A múlt azonban nem csak a férfit nyomasztja, hanem a lányt is, s egy nap mindkettejüket utoléri, méghozzá oly módon, melyre egyikük sem számít.<span style="color: #eeeeee;"><o:p></o:p></span></span></div><div style="color: #eeeeee;"><span style="font-size: 12pt;"><br /></span><span style="font-size: 12pt;"><a href="http://angyalidemonok.blogspot.com/2018/08/megjelent-legujabb-regenyem-szeret-nem.html" style="font-family: Georgia, serif; text-align: left;"><span style="color: #cc0000; font-size: large;">Fülszöveg</span></a></span></div><div style="font-family: Georgia, serif;"><a href="https://undergroundbolt.hu/media/betekinto/elisabethforest_szeretnemszeret_betekinto.pdf"><span style="color: #cc0000; font-size: large;">Részlet</span></a></div><div style="font-family: Georgia, serif;"><span style="color: #cc0000; font-size: large;"><br /></span></div><div style="font-family: Georgia, serif;"><span style="color: #cc0000; font-size: large;">Elektronikus könyv:</span></div><div style="font-family: Georgia, serif;"><a href="https://bookline.hu/product/home.action?type=250&id=46886&_v=Elisabeth_Foerest_Szeret_nem_szeret"><span style="color: #cc0000; font-size: large;">Bookline</span></a></div><div style="font-family: Georgia, serif;"><span style="color: #cc0000; font-size: large;"><a href="https://www.lira.hu/hu/ekonyv/szorakoztato-irodalom-1/romantikus/szeret-nem-szeret-ekonyv-epub-mobi?recLink=1">Líra</a></span></div><div style="font-family: Georgia, serif;"><span style="color: #cc0000; font-size: large;"><a href="https://www.ekonyv.hu/hu/konyv-reszletei/szeret-nem-szeret?eid=57282">eKönyv Magyarország</a></span><br /><span style="font-size: large;"><a href="https://play.google.com/store/books/details?id=0TOWDwAAQBAJ" target="_blank">Google Play Könyvek</a></span></div><div style="font-family: Georgia, serif;"><a href="https://itunes.apple.com/book/id1457215083" target="_blank"><span style="color: #cc0000; font-size: large;">Apple Books</span></a></div><div style="font-family: Georgia, serif;"><span style="color: #cc0000; font-size: large;"><br /></span></div><div><div style="font-family: georgia, serif;"><span style="color: #cc0000; font-size: large;"><a href="https://undergroundbolt.hu/szeret-nem-szeret" target="_blank">Nyomtatott változat</a></span></div><div style="font-family: georgia, serif;"><br /></div><div style="font-family: georgia, serif;"><span style="font-size: large;">Kedvcsináló ajánló:</span></div><div style="font-family: georgia, serif;"><span style="font-size: large;"><br /></span></div><span style="font-family: "georgia" , serif; font-size: large;"><iframe allow="accelerometer; autoplay; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture" allowfullscreen="" frameborder="0" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/IKHzgbhGmqM" width="560"></iframe></span></div><div><span style="font-family: "georgia" , serif; font-size: large;"><br /></span></div><div style="color: #eeeeee;"><span style="font-size: large;"></span></div></div></div></div>Rose Woodshttp://www.blogger.com/profile/11118322809219280043noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-7204059008376175151.post-88091367733510300632018-07-24T01:34:00.001-07:002018-07-24T01:34:55.595-07:00Szeret, nem szeret (részlet)<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-LDqeCtL0I_I/WWz1N73M9mI/AAAAAAAACo4/i5PcrEsSIhI0FVILsBZSjkJkQ2CFMUUFACLcBGAs/s1600/birch-1593725.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="266" src="https://3.bp.blogspot.com/-LDqeCtL0I_I/WWz1N73M9mI/AAAAAAAACo4/i5PcrEsSIhI0FVILsBZSjkJkQ2CFMUUFACLcBGAs/s400/birch-1593725.jpg" width="400" /></a></div>
<div class="MsoCommentText">
<span style="font-family: "garamond" , "serif"; font-size: 12pt;"><br /></span></div>
<div class="MsoCommentText">
<span style="font-family: "garamond" , "serif"; font-size: 12pt;"><br /></span></div>
<div class="MsoCommentText">
<span style="font-family: inherit; font-size: 12pt;">"– Ne legyen csacsi, Charlotte!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoCommentText">
<span style="font-family: inherit; font-size: 12pt;">A lány olyan hirtelen torpant meg, hogy a herceg majdnem nekiment.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoCommentText">
<span style="font-family: inherit; font-size: 12pt;">– Csacsi? – ismételte felháborodottan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoCommentText">
<span style="font-family: inherit; font-size: 12pt;">– Mi a baj? – kerekedett el a férfi szeme. – Valami rosszat mondtam? A csacsi az olyan kedveskedő. Nem olyan durva, mint a…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoCommentText">
<span style="font-family: inherit; font-size: 12pt;">– Szamár? – fejezte be a mondatot Charlotte, mire Christian elvörösödött zavarában.<o:p></o:p></span></div>
<span style="font-family: inherit; font-size: 12pt;">– Na, jó, talán nem a megfelelő jelző, de a lényegen nem változtat, melyiket használom. Harrynek nincs szüksége az ön védelmére."</span>Rose Woodshttp://www.blogger.com/profile/11118322809219280043noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7204059008376175151.post-2429884767144158642018-07-24T01:34:00.000-07:002018-07-24T01:34:20.276-07:00Szeret, nem szeret (részlet)<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-DIbRqWUTDk0/WmoH4a9ecQI/AAAAAAAACrs/3DTw3iq6WVce8m9dWu1kSvosVRB4yb_gQCLcBGAs/s1600/daisy-3093410_1920.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="266" src="https://1.bp.blogspot.com/-DIbRqWUTDk0/WmoH4a9ecQI/AAAAAAAACrs/3DTw3iq6WVce8m9dWu1kSvosVRB4yb_gQCLcBGAs/s400/daisy-3093410_1920.jpg" width="400" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit; font-size: medium;">– Egyszerűen csak hozzá kellett volna mennem Lord Moorhoz – mondta magának fennhangon, miközben a tükörben szemlélte még mindig piros arcát, zilált haját. Megviseltnek és idegesnek tűnt. Mint ahogy az is volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit; font-size: medium;">Nem, Lord Moor mégsem lett volna a legmegfelelőbb választás – döntötte el, mikor eszébe jutott, mint nézegetett aggódón a háta mögé a férfi a kerti parti alatt, és mint töltette tele újra és újra a poharát, hogy végül már alig tudott megállni a lábán. Képtelen lenne egy ilyen iszákos, semmirekellő alakkal egy fedél alatt élni. És a tiszteletreméltó Mr. Wellington sem lett volna jobb választás. Sokkolta, amit Ameliától megtudott, arról nem is beszélve, amit a saját szemével látott. Az alapján arra jutott, Mr. Wellington hatalmaskodó, durva és önző nőgyűlölő.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit; font-size: medium;">Nem. Mégis csak jó ötlet volt Ameliát beavatni a terveibe. Redway hercege határozott előlépést jelent az ő jelöltjeihez képest. Magától még csak eszébe sem jutott volna, hogy őkegyelmességét is számításba vegye, pedig a férfi nyilvánvalóan érdeklődött utána, és figyelmes volt vele, kedves, no meg humoros. Előzékeny. Nem olyan durva és erőszakos, mint Harry.<o:p></o:p></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit; font-size: medium;">Elkínzottan felnyögött. Tudta, fel kell hagynia azzal, hogy minden férfit Harryhez hasonlít. Legutóbb Ralph Melville, most pedig a herceg… Egyikük sem olyan, mint Harry. Épp ezért lennének tökéletesek számára.</span></div>
Rose Woodshttp://www.blogger.com/profile/11118322809219280043noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7204059008376175151.post-91241580644124724692018-07-24T01:29:00.002-07:002018-07-24T01:32:22.607-07:00Szeret, nem szeret (részlet)<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-VIF82_JLTzQ/W1bjUc1ERuI/AAAAAAAACuE/rPEnr5eiC9ktwj8hQ6UkL9mad2ElX3V8ACLcBGAs/s1600/pistol-2309196_1920.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1128" data-original-width="1600" height="281" src="https://4.bp.blogspot.com/-VIF82_JLTzQ/W1bjUc1ERuI/AAAAAAAACuE/rPEnr5eiC9ktwj8hQ6UkL9mad2ElX3V8ACLcBGAs/s400/pistol-2309196_1920.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<br />
"<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">T</span>udtam, hogy nem jó ötlet lőni tanulni – gondolta Charlotte, és csak nehezen tudta megállni, ne fintorogjon. Még jó, hogy azt nem árulta el senkinek, hogy a lovaktól való félelmét is le akarta küzdeni, mert akkor végképp nem tudna tükörbe nézni anélkül, hogy csúfos kudarcot vallott elhatározásai miatt ne lássa önmagát egy szánalmas, ostoba nőszemélynek.</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Pedig olyan jó tervnek tűnt, mikor kitalálta, hogyan vegye kézbe az élete irányítását. És olyan egyszerűnek.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Először is azt tartotta legfontosabbnak, hogy soha többé ne érezze magát olyan kiszolgáltatottnak, mint Amelia elrablásának délutánját. Ezért döntötte el, hogy megtanul lőni. Az édesapjának természetesen nem mondhatta el, mi jár a fejében, ezért a lovászt, Petert kérte meg arra, hogy megismertesse az alapokkal. Peter azonban nem bizonyult alkalmas tanárnak, vagy, ami még rosszabb, ő maga volt ügyetlenebb, mint hitte, mert sehogy sem sikerült ráéreznie a dologra. Odáig minden rendben ment, hogy megfelelően megtöltse, kibiztosítsa, majd lövésre emelje a fegyvert, de eddig még egyetlen egyszer sem sikerült eltalálnia a céltáblát. Soha. Még csak a közelébe sem jutott a golyó, helyette rendszerint valamelyik környező fába csapódott, vagy örökre eltűnt az erdő mélyén.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Peter egy ideig türelmesen magyarázott, elmondta, mit kell tennie, hogyan tartsa a fegyvert, hogyan vegye a levegőt, hogyan összpontosítson, ám Charlotte semmiféle fejlődést nem mutatott, így hát a férfi feladta, és azt tanácsolta a kisasszonynak, hogy gyakoroljon. Ő pedig ezt tette, szorgalmasan, minden délután. Pár napot kihagyott ugyan, mikor kificamodott a bokája, ám ez nem indokolta, milyen botrányosan rosszul ment neki a lövészet. Lassan be kellett látnia, hogy számára nem való egy ilyen harcias készség elsajátítása. Még mielőtt minden óvintézkedése és körültekintése ellenére tényleg megöl valakit. Kiverte a víz, ha arra gondolt, hogy kis híján komolyan kárt tett Harryben. Aztán elpirult, mikor eszébe jutott, hogyan ért véget az egész kaland."</div>
Rose Woodshttp://www.blogger.com/profile/11118322809219280043noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7204059008376175151.post-39807661119087904202016-04-02T10:33:00.001-07:002021-08-15T02:48:43.285-07:00Első történelmi-romantikus regényem<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-OhhO56JwDMg/VwAAYUXjiNI/AAAAAAAACb4/eb7Sg-OmiRgDtrBdphbm3qOKidJktLuuQ/s1600/Legyazenyem.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://4.bp.blogspot.com/-OhhO56JwDMg/VwAAYUXjiNI/AAAAAAAACb4/eb7Sg-OmiRgDtrBdphbm3qOKidJktLuuQ/s320/Legyazenyem.JPG" width="197" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Valamikor az 1820-as évek végén…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Lady Amelia Devereux, Outridge hatodik grófjának lánya más,
mint a többi, vele egykorú fiatal nő. És nem csak azért, mert ő még nincs
férjnél, mint legtöbb barátnője, hanem azért is, mert családja akaratával szembeszegülve,
nem is szándékozik hagyni, hogy bekössék a fejét. Soha.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Amelia másra vágyik. Álomvilágban él. Nem családot akar,
férjet, aki gondoskodik róla, hanem karriert. Amelia írónő szeretne lenni, és
ebben csakis egy emberre számíthat.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Lord Antony Saint-Germain gyerekkora óta bejáratos a
Devereux családhoz, és jó néhány éve fülig szerelmes Ameliába, aki azonban mit
sem tud a férfi érzéseiről. Csakis a jó barátot látja Tonyban, a bizalmast, aki
még saját barátjával és egykori bajtársával, Amelia bátyjával, Harryvel is
képes szembeszállni a lány érdekében. Lady Amelia hozzá fordul segítségért. És
természetesen Tonynak most is van egy első osztályú ötlete.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br /></div><div class="MsoNormal">Kedvcsinálóként az első három fejezet:</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<br />
<div class="MsoNormal"><div class="WordSection1">
<p align="left" class="MsoNormal"><i>Mottó:</i><i> <o:p></o:p></i></p>
<p class="MsoNormal"><i> </i></p>
<p class="MsoNormal"><i> </i></p>
<p align="left" class="MsoNormal"><i>Rád gondolok! - Úgy indázlak körül<o:p></o:p></i></p>
<p align="left" class="MsoNormal"><i>Gondolattal, mint vadszőlő a fát:<o:p></o:p></i></p>
<p align="left" class="MsoNormal"><i>Nagy levelek, s a szem semmit se lát<o:p></o:p></i></p>
<p align="left" class="MsoNormal"><i>A zöldön túl, amely a törzsre ül.<o:p></o:p></i></p>
<p align="left" class="MsoNormal"><i>De értsd meg, pálmám: vágyam nem hevül<o:p></o:p></i></p>
<p align="left" class="MsoNormal"><i>Gondolatért – a szebb valót magát<o:p></o:p></i></p>
<p align="left" class="MsoNormal"><i>Kívánom: téged! Jössz-e, jössz-e hát<o:p></o:p></i></p>
<p align="left" class="MsoNormal"><i>Hozzám, de tüstént? Mezítelenül<o:p></o:p></i></p>
<p align="left" class="MsoNormal"><i>Álljon derekad, s minden ágadat<o:p></o:p></i></p>
<p align="left" class="MsoNormal"><i>Zúgasd, erős fa, s lombos köteled<o:p></o:p></i></p>
<p align="left" class="MsoNormal"><i>Szaggasd el s dobd a földre, mert e vad<o:p></o:p></i></p>
<p align="left" class="MsoNormal"><i>Örömben: - látlak, hallak s új leget<o:p></o:p></i></p>
<p align="left" class="MsoNormal"><i>Kortyol tüdőm friss árnyékod alatt! –<o:p></o:p></i></p>
<p align="left" class="MsoNormal"><i>Nem gondolok Rád – itt vagyok Veled.<o:p></o:p></i></p>
<p align="left" class="MsoNormal"><i><span style="font-size: 9.0pt;"> </span></i></p>
<p align="left" class="MsoNormal"><i><span style="font-size: 9.0pt;">Elizabeth Barrett-Browning<o:p></o:p></span></i></p>
<p align="left" class="MsoNormal"><i><span style="font-size: 9.0pt;"> </span></i></p>
<p align="left" class="MsoNormal"><i><span style="font-size: 9.0pt;">(a Portugál szonettek-ből)</span></i><i><span style="font-size: 9.0pt; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";"><o:p></o:p></span></i></p>
</div>
<i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 9.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: EN-US; mso-fareast-theme-font: minor-latin;"><br clear="all" style="mso-break-type: section-break; page-break-before: always;" />
</span></i>
<h1>Első fejezet<o:p></o:p></h1>
<p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p>
<p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p>
<p class="MsoNormal"><i>Valamikor az 1820-as évek végén:<o:p></o:p></i></p>
<p class="MsoNormal"> <o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p>
<p class="MsoNormal">Greenshire
a szigetország legbájosabb vidéke, ebben mindenki egyetért, még azok is, akik
megrögzötten ragaszkodnak a város minden kényelméhez és nyüzsgő izgalmához.
Meglepően pezsgő társasági élet zajlik itt vidéken. A báli szezon ideje alatt
persze mindenki a fővárosban tartózkodik, de nyáron, az előkelő társaság tagjai
előszeretettel tesznek eleget Lord és Lady Outridge menetrendszerinti meghívásainak,
melyek évről évre egyre nagyobb megtiszteltetésnek számítanak. A lord és a lady
örömmel bocsájtja otthonát nyaranta akár több hétre is a szórakozni vágyó urak
és hölgyek rendelkezésére. A vendégek pedig csak jönnek és jönnek, az óriási
ház minden szobája gazdára lel ilyenkor, a körülötte elterülő pompás park pedig
megtelik sétáló kisasszonyokkal és fiatalurakkal, mindenfelől nevetés és beszélgetés
hangjai hallatszanak, az esték zenétől, pohárcsilingeléstől, a szórakozó
társaságot ellátó szolgák folyamatos jövés-menésétől hangosak. Pont úgy, mint
ma.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Amelia Devereux, Outridge hatodik grófjának egyetlen lánya, a
kivilágított bálterem egyik homályosabb, viszonylag csendes sarkában állt,
megbújva édesanyja csodaszép virágokat nevelő, meglepően jó rejtekhelynek tűnő
cserepes növénye mögött. Itt viszonylagos nyugalomban lehetett, rejtve a
kíváncsi szemek elől, miközben ő maga mindent látott, a két Mrs. Devenport
jóvoltából pedig – akik a fal mellett sorakozó kényelmes karosszékek közül
foglaltak el kettőt – mindent hallott is.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Pillantása az idős hölgyek felé tévedt. Sógornők voltak, és
mindketten özvegyek. Mindenki Devenport ikreknek hívta őket a hátuk mögött,
pedig vérségi kapcsolat nem volt közöttük. Megboldogult férjeik révén, mindössze
házasság útján kerültek rokonságba egymással. Mégis, egy valódi testvérpár
tagjai sem hasonlíthattak volna ennél jobban egymásra. Mindketten testesek
voltak és pirospozsgásak, mindig egyforma, levendula színű ruhát viseltek, még
a hajukat is ugyanolyan frizurába fésültették a komornájukkal. És mindketten
imádtak pletykálni.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">– Egy valódi misteriosi hercegnő – mondta épp az egyik Mrs.
Devenport, Penelope talán, Amelia egyszerűen képtelen volt megkülönböztetni
őket egymástól. – Mary mesélt róla.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">– A komornádat, kedvesem, nem tekinteném a legmegbízhatóbb
forrásnak – válaszolta a másik Mrs. Devenport. – De ebben az esetben talán mégis
igaza lehet. Az én Lisbethem ugyanezt mondta.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Amelia nem szerette a pletykát. Úgy gondolta, a szóbeszéd
olyan fegyver, amely veszélyesebb a pisztolynál. Könnyedén tönkretehet bárkit,
sőt, közvetetten akár ölni is képes. A hölgyek szavaira azonban felfigyelt. Egy
hercegnő érkezése Misteriosból, ebből az apró országból a Kárpátok szívéből, még
Greenshire színes mindennapjai közepette is kuriózumnak számított.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">– Mary azt hallotta, páratlan szépség, ráadásul ragyogóan
okos és angyalian kedves is. A fővárosban versengenek a férfiak a kegyeiért –
folytatta Penelope Devenport, miközben egyetlen mozdulattal szélesre tárta
legyezőjét, és hevesen meglengette a finom holmit. A hajába tűzött tollak
bólogatni kezdek a hirtelen támadt szélvihar hatására.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">– No, persze – kuncogott a másik Mrs. Devenport, név szerint
Prudence –, ilyen impozáns cím és tetemes örökség várományosaként akár rút is
lehetne a hölgy, akkor is számtalan férfi legyeskedne körülötte.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">– Igazad van, kedvesem, de az ő esetében a szépség, a kellem
és az engedelmes természet szerencsés módon keveredik. Ez teszi vonzóbbá az
urak számára a többi első bálozó csitrinél. Némelyiküknek még ott a tojáshéj a
fenekén, mégis úgy viselkednek, mintha a lábuk előtt heverne az egész világ.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Az asszony szeme elé emelte lornyonját, és egyébként
barátságos, de most hirtelen szigorúvá váló tekintetét körbehordozta a
bálteremben forgolódó, kivétel nélkül fehérbe öltözött fiatal lányok során.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">– Talán csak egy kivétel van közöttük – pillantott ismét
sógornőjére. – Amelia igazán tisztelettudó kislány, magasan kitűnik a többiek
közül.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">– Igazad van, drágám – bólogatott Penelopé –, de ne feledd,
hogy Amelia már nem első bálozó. Ez a harmadik szezonja a társaságban, bőven
volt ideje arra, hogy csiszolódjon.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">– Helyben vagyunk – nyögött fel halkan a lány.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">A szülei tizennyolc éves korában vezették be a társaságba,
és most, midőn a harmadik szezonja vette kezdetét, még mindig csak huszonegy
évet számlált. Ezek a hölgyek mégis úgy beszéltek róla, mint egy matrónáról.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Nem áltatta magát. Abban a világban, ahol a lányok nem
ritkán tizenhat-tizenhét évesen férjhez mennek, ő már túlkorosnak számított.
Mégis újra és újra arra a felismerésre jutott, hogy még nem akar feleség és
anya lenni. Ahhoz túlságosan is élvezte a szabadságot – már amennyi abból a
hozzá hasonló fiatal lányoknak jutott. Hajadonként sem tehette azt, ami épp az
eszébe jutott, sokszor érezte úgy, hogy legszívesebben hisztérikusan tiltakozna
a testét-lelkét gúzsba kötő ostoba szabályok és szokások ellen. Ám engedékeny
édesapjának köszönhetően még mindig nagyobb önállóságot élvezett, mint amennyi
meggyőződése szerint a legtöbb férjes asszonynak kijutott.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Gyermekkori barátnői közül már többen megházasodtak. Amelia elborzadva
gondolt arra a változásra, amit ez az esemény jelentett az életükben. Onnantól
kezdve akaratukat és vágyaikat kötelesek voltak alárendelni férjük érdekeinek
és szeszélyeinek. Erre ő soha nem lett volna képes.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Legalább az álmaival szabadon kívánt rendelkezni.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Már rég sejtette, hogy más, mint a többi vele egykorú lány. Legtöbbjük
azt tekintette élete legfőbb céljának, hogy családja elvárásának megfelelően hozzámenjen
egy elfogadható külsejű, gazdag férfihoz, gyermekeket szüljön és boldogan
éljen, míg meg nem hal. Közben pedig imádkozott, hogy egyszer megtalálja a
szerelmet, amelyről a költők verseltek. Házasságon belül vagy kívül, az már nem
számított. Sokan már azzal is megelégedtek volna, ha a férjük udvarias
tisztelettel bánik velük.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Ő azonban másról ábrándozott. Író akart lenni.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Egészen kicsi korától kezdve folyton történetek és mesék
keringtek a fejében. Ha unatkozott, ha szomorú volt vagy félt valamitől, ha
jobb kedvre akart derülni vagy egyszerűen csak nem tudott este elaludni,
visszavonult ebbe a kitalált, saját maga által alkotta világba, halálra rémítve
és az őrületbe kergetve ezzel a családját.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Egy idő után furcsa késztetés lett úrrá rajta. Úgy érezte,
ezeket a történeteket le kell írnia. Mára pedig azt vette a fejébe, hogy egyre
nagyobb számú kéziratait valami módon publikálja majd. Talán folytatásokban
közölhetné egy hetilap, vagy…<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">De nem. Egy gróf lánya nem engedheti meg magának, hogy nevét
olyan szemérmetlen és botrányos dologgal emlegessék együtt, mint egy regény.
Mert Amelia regényeket írt. Szenvedélyes szerelmi történeteket, tele ármánnyal,
árulással és küzdelemmel, melyben végül a jó mindig elnyerte jutalmát, a rossz
pedig méltó büntetését – természetesen. Az ő főszereplői, némi kalamajkát és
rengeteg kalandot követően, valóságos ismerőseivel ellentétben, valóban
boldogan éltek, míg meg nem haltak.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Amelia soha nem tartotta magát különösebben naiv
teremtésnek. Bár a szülei boldogok voltak egymás oldalán – még ha házasságuk
nem is szerelemből, hanem sokkal inkább alapos megfontolásból köttetett –,
tudta, köreikben ritka az olyan boldog családi élet, mint az övék. A gróf és a
grófné között kialakult egy olyan szoros kötelék, melyet leginkább a közös
tisztelet alapozott meg, és az együtt töltött évek során kialakult szeretet, valamint
a gyermekek érkezése, még erősebbre fűzött. Amelia tudta, apja és anyja
boldogok, és ez őt is boldoggá tette. De tisztában volt vele, a szülei esete
ugyancsak egyedi. Egy kezén meg tudta volna számolni a társaságban kötött, felhőtlennek
mondható házasságokat.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Legutoljára épp legjobb barátnője, Evelyn Milborrow pecsételte
meg saját sorsát, mikor igent mondott Lord Lucas Brightmore-nak, Kenway
grófjának. Alig pár hónap együttélés kellett csak, hogy Evelyn rájöjjön, Lord
Kenway nem olyan, mint amilyennek első pillantásra hitte. Pedig Amelia úgy
gondolta, ha valaki, hát csupa élet és öröm barátnője megtalálja a boldogságot
a házasságban. Mára azonban Evelyn elkeseredett, állandó búskomorságban
szenvedő fiatalasszonnyá vált, akinek hangulata csak még tovább romlott, mikor
megtudta, hogy áldott állapotban van.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Amelia összerázkódott, ahogy felsejlett előtte barátnője
bánatos kék szeme, szép, szomorú arca, és a Lord Lucas vonásait felhőző
kétségbeesés, valahányszor boldogtalan feleségére pillantott. A lány nem tudta
pontosan, mi ingatta meg ilyen végérvényesen barátnője férje iránti szerelmét.
De azt elhatározta, hogy ő bizony levonja az eset tanulságát. Az okos ember
tanul a hibáiból, de az igazán okos mások szerencsétlen lépései nyomán okul. Rá
pedig sok rosszat lehet mondani, de azt nem, hogy ostoba lenne.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Nem, ő soha nem fog férjhez menni. Inkább megtalálja a
módját, hogyan jelentesse meg a regényeit. Biztosan ki tudna találni valamit. Esetleg
használhatna álnevet.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">A két Mrs. Devenport még mindig a misteriosi hercegnőről
fecsegett, de a lány azt a csekély érdeklődést is elveszítette a téma iránt,
amit addig érzett. Úgy döntött, eleget hallott, inkább megkeresi Evelynt, hátha
tehet valamit azért, hogy felvidítsa barátnőjét.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Ám elhatározását nem volt egyszerű kivitelezni. Ha előbújik
rejtekhelyéről, a két Mrs. Devenport számára azonnal nyilvánvalóvá válik, hogy
minden egyes szavukat kihallgatta. Pedig egyáltalán nem ezért rejtőzött el a
növény mögött. Ő egyszerűen csak az anyja elől bujkált, aki eltökélte, hogy egyszer
és mindenkorra kiveri lánya fejéből a romantikus ábrándokat, és az idén végre
kiházasítja. Döntését nyomban tett követte. Ami azt illeti, az aznapi
összejövetelt is épp ebből a célból rendezte.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Amelia elbújt, hogy elkerülje a felesleges összecsapást az
édesanyjával. Erős akaratú volt, de sohasem tiszteletlen. Márpedig ebben az
esetben nehezen tudta volna saját elképzeléseit érvényre juttatni, anélkül hogy
szembeszegüljön az anyjával. Így jobbnak látta, ha minden rendelkezésére álló
eszközzel kerüli a konfrontálódást. Ennek viszont az lett az eredménye, hogy
csapdába esett. Egyik oldalon a cserepes növény és a két Mrs. Devenport, másik
oldalon a fal. Mindössze egy picike nyílás maradt a virág alsó ágai alatt, ahol
talán kiférhetett. Ehhez viszont szinte hétrét kellett görnyednie, és rák
módjára kihátrálnia fedezékéből. A terjedelmes szoknyarésszel büszkélkedő báli
ruha ugyan megnehezítette ezt a mutatványt, de Amelia mégis átküzdötte magát az
akadályon. Már majdnem kiszabadult, mikor tomporával nekiütközött valami
szilárdnak. Rémülten egyenesedett fel és pördült meg a sarkán. A hirtelen
mozdulattól kis híján elveszítette az egyensúlyát, csupán az utolsó pillanatban
sikerült megkapaszkodnia abban a valamiben, aminek nekitolatott, és ami gyanús
módon hasonlított egy fekete estélyi öltözékbe bújtatott emberi alakhoz.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">– Te meg mit csinálsz itt?<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Az ismerős hang hallatán Amelián végigszáguldott a
megkönnyebbülés.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">– Hála az égnek, hogy csak te vagy az, Tony.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">– Csak? – vonta fel sötét szemöldökét gúnyosan Lord Anthony
Saint-Germain, mire a lány elpirult.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">– Nem úgy értettem – hadarta védekezésképp, és szórakozottan
kifújt az arcából egy rakoncátlan mézszőke hajtincset. – Csak megijedtem, hogy
Harry egyik vőlegényjelöltje az.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Lord Harry Devereux, Outridge grófjának idősebb gyermeke és
egyben örököse, Amelia bátyja, legalább olyan komolyan gondolta, hogy húgának
férjhez kell végre mennie, mint édesanyjuk, és azon kívül, hogy ezt nyíltan
kifejtette minden lehetséges alkalommal, igyekezett is a lányt apró, jól
irányzott lökésekkel az oltár felé terelni. Példának okáért, előszeretettel
hívta meg minden olyan barátját szülei házába hosszabb-rövidebb látogatás
erejéig, akiknek még nem volt feleségük.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Persze, Lord Anthony is a bátyja barátja volt, de egyben Amelia
egyik legjobb barátja is. Egészen kicsi lány kora óta ismerte a férfit, aki
gyakorlatilag többet tartózkodott Lord Outridge házában, mint saját
rezidenciáján, ahol a szolgákon kívül úgysem várta volna senki. Anthony szülei,
már nagyon régen meghaltak. Óriási vagyont és Saint-Germain vikomtjának címét hagyták
a fiukra. Anthony és Harry már akkor is jó barátok voltak, de onnantól
elválaszthatatlanokká váltak. A Devereux család valósággal örökbe fogadta a
fiút. A hosszú időre visszavezethető barátság volt az oka annak is, hogy Ameliával
illetlen és szokatlan módon tegező viszonyban voltak. A lány képtelen lett
volna merev és formális magázódásra.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Felmosolygott a magas, csinos férfira, majd mikor észrevette,
hogy még mindig a karját szorongatja, gyorsan elengedte és távolabb lépett.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Anthony kifogástalanul nézett ki, mint mindig. Mintha
skatulyából húzták volna elő. Ruháján sehol egy ránc, sehol egy szösz, sötét
haja jólfésült, tökéletes. Arisztokrata származásáról árulkodó nemes vonású arca
derűs. Ám bőre – az elvárásoknak és a divatnak ellentmondva – napbarnított, akár
egy földművesnek. Mutatva, mennyire szeret a szabadban tartózkodni, nem törődve
azzal, milyen szégyenletesnek számít, hogy nem előkelően sápadt, mint a
társaság tagjai általában. Ez pedig Ameliának eszébe juttatta, hogy Lord
Anthony Saint-Germain soha, senki véleményével nem törődött. Az egész emberből
rendíthetetlen nyugalom, hűvös elegancia és megingathatatlan önbizalom áradt,
amelytől a lány csak még ziláltabbnak, még rendetlenebbnek érezte magát. Ugyanakkor
erős, de merőben megmagyarázhatatlan biztonságérzet töltötte el, valahányszor
Lord Anthony közelében tartózkodott. Mielőtt azonban még lett volna ideje eltöprengeni
ezen az érzésen, a szeme sarkából megpillantott egy úriembert, aki épp feléjük
tartott, méghozzá roppant eltökélten.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">– Jaj, ne! – nyögött fel Amelia.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">– Szóval, Redway még nem adta fel – állapította meg Anthony,
midőn követte a lány pillantását.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">– Még szép, hogy nem adja fel, mikor Harry minden lehetséges
alkalmat megragad arra, hogy bátorítsa. Ami nem túl megerőltető feladat, hisz’ a
herceg úgy el van telve magával, hogy az már ízléstelen. Meg van róla győződve,
hogy minden lány kész örömest a karjaiba omlik, amint a legcsekélyebb
érdeklődést mutatja irányába – húzta el a száját Amelia, majd reménykedve
nézett a férfi szemébe. – Tony, megtennéd, hogy táncolsz velem?<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Anthony először meglepődött a kérés hallatán, majd halványan
elmosolyodott és meghajtotta a fejét.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">– Lady Amelia, megtisztelne ezzel a tánccal?<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">– A legnagyobb örömmel, Lord Anthony – pukedlizett a lány,
majd belekarolt a férfiba és valósággal a táncparkettre rángatta.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">– Micsoda hév – morogta Anthony az orra alatt, de mosolya
időközben vigyorrá szélesedett a lány sietsége láttán.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">– Ha észreveszi, hogy veled táncolok, akkor békén hagy –
suttogta Amelia cseppet sem diszkréten, majd halkan hozzátette: – Egyelőre,
legalábbis. Sajnos, arról álmodni sem merek, hogy felfogja végre, Harry minden
ígéretének dacára sem leszek a felesége.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">– Az még eszedbe sem jutott, hogy nem csak a bátyád
buzdítása miatt akar olyan kétségbeesetten udvarolni neked? – dörmögte Anthony,
mire a lány elnevette magát.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">– Ugyan már, ne viccelj velem!<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">A férfi tenyere a derekára simult. Amelia felmosolygott
partnerére, mikor a keringő első hangjai felcsendültek.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">– Sosem fogod kitalálni, mit hallottam a Devenport ikrektől
– váltott témát, hogy elterelje a szót a kényes kérdésről.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">– Azért hadd próbáljam meg! A misteriosi hercegnőről
beszélgettek, ha nem tévedek. – Anthony felnevetett az apró fintor láttán. Úgy
tűnt, Amelia szentül meg volt győződve arról, hogy újdonságot oszt meg vele. A
férfiban volt annyi jó érzés, hogy mentegetőzni kezdjen. – Ne haragudj, de nem
volt nehéz rájönni, mire gondolsz. Mindenki őfelségéről beszél<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Amelia könnyedén megrántotta a
vállát.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">– Feltételezem, egy ilyen érdekes
esemény folyamatosan napirenden van. A hír úgy terjed, mint a futótűz, és amúgy
is, mindig én értesülök utoljára az ilyesféle dolgokról. A két Mrs. Devenport
szerint, a fővárosban minden férfi körülötte legyeskedik. Azt is mondták, hogy
gyönyörű szép és nagyon kedves hölgy. Szeretném megismerni, Tony. Van fogalmad
arról, milyen izgalmas és egzotikus lehet az élete? Az országában polgárháború
dúl, ő pedig itt kapott menedéket az udvarban. Sajnálom szegényt, de ugyanakkor
kicsit irigylem is. Igaz is, te nemrég érkeztél onnan. Láttad talán?<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Anthony halványan elmosolyodott a
lány kíváncsi kérdése hallatán. Ha nem első kézből tapasztalja, el sem hitte
volna, hogy történhet olyan esemény a társaságban, amely számot tarthat Lady Amelia
érdeklődésére, aki – a hölgyek többségével ellentétben – soha nem foglalkozott
a lépten-nyomon szárnyra kapó híresztelésekkel. A hercegnő érkezése minden jel
szerint felkavarta még őt is. Viszont megkapó volt, ahogy lelkesedését
igyekezett elrejteni. Nem ment neki túl jól. Az arca kipirult, és ennek nem
csak a keringő gyors üteme volt az oka. Zöld szeme izgatottan csillogott, az
egész lány, szinte vibrált a türelmetlenségtől, miközben a válaszra várt.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">– Igen, láttam. Sőt, beszéltem is
vele. Valóban szép, de, hogy kedves-e, arról nehezen tudnék nyilatkozni, mivel
alig pár szót váltottunk, mikor bemutattak bennünket egymásnak.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Amelia gyors pillantást vetett a
két fejjel magasabb férfi markáns arcára, hogy lássa, nem csak ugratja-e. Tony
folyton viccelt. Mivel azonban fekete szeme most csupán nyugodt derűt
sugárzott, úgy döntött, nem gúnyolódott, hanem az igazat mondta. Megnyugodva
bólintott és ismét átadta magát a tánc örömének.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Tony tökéletes táncos –
állapította meg, mint minden egyes alkalommal, mikor a férfi felkérte. Erős és
határozott, valósággal repült a parketten az irányítását követve. Ráadásul
csodásan érezte magát mellette. Vele nem kellett folyton azon aggódnia, milyen
lehetetlen, megbotránkoztató kijelentést tesz, ha nem figyel oda eléggé. A
férfit képtelenség volt megdöbbenteni. Csak nevetett Amelia legfurább,
legmeghökkentőbb ötletein és megállapításain. Anthony oldalán önmaga lehetett,
ez olyan nyugalommal töltötte el, amelyről nem szívesen mondott le. A férfi
volt az egyetlen, akinek azt is elárulta, milyen tervei vannak az írással
kapcsolatban. Még a bátyjának sem beszélt róla, mert tudta, Harry csak
kinevetné, és felesleges ostobaságnak bélyegezné az álmait.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">– Szívem szerint megkérnélek,
hogy maradj mellettem egész este – szaladt ki a száján a vallomás, mire a másik
egy pillanatra megmerevedett. Egyetlen másodperc volt csupán, de Amelia
megérezte, és nyomban kuncogni kezdett. – Ne aggódj, nem fogok ilyet tenni.
Csak arra gondoltam, hogy két legyet üthetnék egy csapásra. Jól érezném magam,
és talán Harry barátai is elbizonytalanodnának egy kicsit, ha látnák, hogy van
kísérőm. De nem kell félned, nem akarom elrontani a szórakozásodat. Ráadásul az
emberek azonnal kombinálni kezdenének, ha nem tágítanál mellőlem, a mama pedig
szörnyen dühös lenne rám, amiért hírbe hozom magam, tovább rontva amúgy is
csekély esélyeimet a férjhez menetelre.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">– Ki mondta, hogy kevés esélyed
van? – kérdezte Anthony rekedten, mire a lány ismét felpillantott. A férfi
hangja furcsa volt, nem a megszokott könnyedséggel csengett, ám a szeméből most
sem tudott kiolvasni őszinte érdeklődésnél többet.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">– Ismersz, Tony – vonta meg
kecsesen a vállát. – Elriasztom a férfiakat, nem pedig vonzom. Bennem semmi
nincs abból, amivel állítólag a misteriosi hercegnő rendelkezik. Nem vagyok
szép, sem engedelmes, de még csak kedves sem. Talán azt szerénytelenség nélkül
állíthatom, hogy megvan a magamhoz való eszem, de ez vajmi kevés egyéb
kívánatos jó tulajdonság híján. Ráadásul hiányzik belőlem a házasságra való
hajlandóság is.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">– Előbb vagy utóbb kénytelen
leszel megadni magad a társadalom és a családod elvárásainak – felelte Anthony
ismét azon az idegen, csikorgó hangon, de az arca továbbra sem árulta el, mi
okozta nála ezt a furcsa hangulatot.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">– Lehet. De lehet, hogy nem –
felelte Amelia tettetett könnyedséggel. – Harry barátai hamarosan feladják, és
olyan jelölt után néznek, aki sokkal készségesebb. A mamáék pedig rájönnek,
hogy hiába erőltetik a dolgot.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">A hangja határozottabbnak tűnt,
mint ahogy érezte magát. Igazság szerint fogalma sem volt, hogyan kerülhetné el
továbbra is a fenyegető jövőt: a házasság lehangoló kötöttségét.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">A melódia utolsó akkordjai is elhaltak,
és a táncosok halk tapssal honorálták a zenészek játékát. Anthony megfogta
Amelia kezét, és a karja hajlatára fektette.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Harry termett mellettük, szinte a
semmiből.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">– Megtudhatnám, miért hagytad
faképnél Redwayt? – sziszegte, gondosan ügyelve arra, hogy a körülöttük állók
ne hallják meg a számonkérést.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Harry Ameliáénál egy árnyalattal
sötétebb zöld szeme haragosan villogott. A haja is valamivel sötétebb volt,
mint a húgáé, de ezektől a különbségektől eltekintve, a közöttük lévő
hasonlóság egyértelmű volt, és egyből nyilvánvalóvá tette a fennálló
rokonságot.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Amelia színpadiasan felsóhajtott,
majd az égre emelte a tekintetét, mintha hangtalanul türelemért fohászkodna.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">– Nem hagytam faképnél – felelte,
makacsul állta fivére kemény pillantását. – Anthony felkért táncolni, és én
igent mondtam neki.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">– No persze, Anthony – fordult
most Harry villámló tekintettel szótlanul ácsorgó barátja felé. –
Megkérhetnélek, hogy ne támogasd a húgom ebben a renitens viselkedésben?<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Saint-Germain teljes magasságában
kihúzta magát, és így nyilvánvalóvá vált, hogy ő a termetesebb kettejük között,
pedig Harry is figyelemreméltóan nagyra nőtt. Amelia aprónak és
jelentéktelennek érezte magát az árnyékukban.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">– Ami azt illeti, a hölgy a
következő táncot is nekem ígérte. Valamint az az utánit és minden azt követőt
ma este.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">A lánynak egy pillanatra elakadt
a lélegzete a szavak hallatán, azután viszont elégedetten mosolygott fel a
bátyjára.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">– Tony, kérlek, ne add alá a
lovat – sóhajtott Harry lemondóan. – Tudom, hogy ebben nem értesz velem egyet,
de Ameliának mihamarabb férjhez kell mennie. Ez az ő érdeke is.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">– És férjhez is fog menni –
hagyta helyben Anthony, mire Amelia csodás elégedettsége egy csapásra
szertefoszlott. Szemrehányó pillantást vetett alkalmi lovagjára, aki azonban
már folytatta is: – De ma este arra van szüksége, hogy jól érezze magát. És
most, ha megbocsájtasz, barátom… A húgodnak biztosan jól esne egy kis frissítő.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Rákacsintott a lányra, és
gyengéden a büféasztal felé irányította, olyan nyugodtan, mintha meg sem
történt volna a bosszantó közjáték.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">– Meg sem érdemlem a
figyelmességed – sóhajtott Amelia, de engedelmesen követte Anthonyt. – Te
mindig olyan megértő vagy, soha nem veszíted el a türelmed. Harry bezzeg…<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">– Én nem vagyok a bátyád – vágott
közbe a férfi, meglepően hevesen.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">– Nem, persze, de olyan vagy
nekem, mint egy testvér.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">– Aligha – dörmögte Anthony,
teljesen összezavarva ezzel Ameliát, ám, mielőtt megkérdezhette volna, mire is
gondol pontosan, mozgolódás és halk sustorgás támadt az ajtónál. Az izgalom
végighullámzott a termen, de Amelia hiába nyújtogatta a nyakát, képtelen volt
megpillantani, mi okozhatta a váratlan felbolydulást.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">– Mi történt? – kérdezte végül
Anthonyt, aki jóval a többi ember feje fölé magasodott, így gond nélkül
láthatott mindent.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">– Azt hiszem, a bátyád épp most
lett szerelmes… ismét.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">A roppant rejtélyes válasz, nem
hogy magyarázattal szolgált volna, csak még inkább felkavarta a lányt.<o:p></o:p></p>
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 11.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: EN-US; mso-fareast-theme-font: minor-latin;"><br clear="all" style="mso-special-character: line-break; page-break-before: always;" />
</span>
<p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p>
<h1>Második fejezet<o:p></o:p></h1>
<p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p>
<p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p>
<p class="MsoNormal">Lord
Saint-Germain fejében abban a pillanatban kezdett körvonalazódni a terv, mikor
Amelia meglepő kijelentését meghallotta:<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal"><i>„Legszívesebben
megkérnélek, hogy maradj mellettem egész este.”<o:p></o:p></i></p>
<p class="MsoNormal">Határozottan elakadt egy pillanatra a lélegzete.<i><o:p></o:p></i></p>
<p class="MsoNormal">Isten látja lelkét, mennyire szeretné, hogy Amelia megkérje,
maradjon mindig mellette. Egészen azóta, hogy három évvel korábban rádöbbent, a
lány gyönyörű fiatal nővé érett, gyakorlatilag a szeme láttára, mégis szinte
észrevétlenül. Mindig is szoros és különleges kapcsolatban volt Ameliával.
Sohasem egyszerűen csak a barátja húgát látta benne, inkább egy különleges és
értékes embert, aki roppant fiatal kora dacára már az első pillanatban
lenyűgözte őt intelligenciájával és egyediségével. Harry számtalan alkalommal a
tudtára adta, hogy nem érti, egyáltalán miért áll szóba a testvérével, elvégre
„csak egy lány”, akinek semmi más nem jár a fejében, mint ostoba ábrándos
történetei egyike. Hogy is magyarázhatta volna el, miként lopta be magát Amelia
a szívébe. Lenyűgözte jólelkűsége, fantáziája sokszínűsége, és annak ellenére
sem lankadó lelkesedése, hogy környezetében senki nem értette „hóbortjait”.
Amelia volt az első, aki magától értetődőnek vette Anthony jelenlétét.
Kezdettől fogva családtagként kezelte őt.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Három évvel ezelőtt pedig jött a felismerés – mint egy
villámcsapás, hirtelen a semmiből –, hogy beleszeretett a lányba. Tudta, soha
nem felejti el azt a verőfényes nyári napot. Épp Harryvel beszélgetett a
kastély kertjében, Amelia pedig aktuális regényén dolgozott, mikor hirtelen
eleredt az eső. Fogalma sem volt, hogy történhetett, hisz’ egyetlen árva felhő
sem volt az égen, a nap száz ágra sütött, mégis langyos cseppek kezdtek
záporozni a fejükre.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Amelia meglepetten felkiáltott, majd elkezdte összekapkodni
a szanaszét heverő, sűrűn teleírt lapokat, nehogy tönkremenjenek. Anthony
ösztönösen lódult felé, hogy a segítségére siessen, és nagy igyekezetében
homloka a lányéhoz koppant. Amelia felnevetett és ránézett. Zöld szeme
csillogott, egy esőcsepp hintázott a szempilláján, a nap fénye szivárványszínűre
tört az apró kristályon. Ő pedig azon kapta magát, hogy mindennél jobban
szeretné lecsókolni onnan azt a cseppet, hogy utána tovább haladjon a lány
arcára, állára, leheletnyit szétnyílt, vörös ajkára.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Anthony annyira megrémült a hirtelen jött érzéstől, hogy
miután gyorsan Amelia kezébe nyomta az összegyűjtött lapokat és mormogott
valamit bocsánatkérésképp, azonnal faképnél hagyta a csodálkozó lányt. Tudta,
ostobán viselkedik, de nem érdekelte. Mint ahogy azt sem, hogy bőrig ázik a
záporban. Sok idő telt el, mire úgy ítélte meg, eleget sétált. Visszamehet a
kastélyba, mert elmúlt a veszélye annak, hogy amint meglátja, karjába kapja
Ameliát és addig csókolja, míg a lány mindent elfelejt kettőjükön kívül.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Haragudott magára, amiért így érzett. Úgy kellett volna
tekintenie a lányra, mint saját édes húgára. Sokáig hitte, csakis egy szörnyeteg
gyúlhat vágyra ilyen ártatlan teremtés, a legjobb barátja testvére iránt.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">De egy idő után a lelkifurdalása enyhült. Amelia és ő végül
is nem voltak vérrokonok. Sőt, semmilyen rokonok sem voltak. Semmi elítélendőt nem
tett, egyszerűen csak beleszeretett. A szándékai pedig tisztességesek voltak. Ennek
ellenére nem tudta megmagyarázni még önmagának sem, miért fél mégis feltárni
érzéseit Amelia és a családja előtt.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Ám minden megváltozott, mikor Lady Outridge a fejébe vette,
hogy kiházasítja a lányát, Harry pedig olyan lelkesen segédkezett édesanyjának
elhatározása véghezvitelében. Anthony abban a pillanatban elhatározta, mikor az
első lehetséges kérőt meglátta Amelia körül legyeskedni, hogy színt vall végre.
Úgy tervezte, először is Lord Outridge-hez megy. Mégiscsak ő a család feje. Gyakorlatias
ember, nem mellesleg imádja a lányát, bizonyára a legjobbat akarja neki.
Márpedig Anthonynak szilárd meggyőződése volt, hogy Amelia számára ő a legjobb
választás. Most már csak azt kell elérnie, hogy a lány is így gondolja. Tudta, ez
sokkal keményebb dió lesz, mint a gróf áldásának elnyerése. De Amelia
kijelentése a kezébe adta a megoldást.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal"><i>„Legszívesebben
megkérnélek, hogy maradj mellettem egész este.”<o:p></o:p></i></p>
<p class="MsoNormal">El fogja érni, hogy Amelia igenis megkérje. És attól kezdve
soha többé nem tágít mellőle. Csak úgy kell tálalnia a dolgot, hogy a
kisasszony belemenjen.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Összecsikordult a foga, mikor meglátta, hogy Redway végre
sikerrel járt, és a lány minden önvédelmi mesterkedése ellenére mégiscsak a
közelébe férkőzött. Az egész egy óvatlan pillanatban történt, közvetlenül
azután, hogy mindketten üdvözölték az újonnan érkezett vendéget, a hercegnőt, és
jócskán benne volt Lady Outridge keze is.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Anthony elismeréssel adózott Amelia önuralmáért. A hölgynek
egyetlen arcizma sem rándult, ami tekintve, hogy korábban mennyire igyekezett
elkerülni ezt a táncot, ugyancsak lenyűgöző volt. Tökéletes neveltetése,
veleszületett kedvessége és figyelmessége megakadályozta, hogy visszautasítsa a
herceget, akinek karjába az édesanyja lökte. De merev arckifejezése, az, hogy vonásaira
szinte ráfagyott a semmitmondó, udvarias mosoly, mutatta, mennyire nehezére
esik engedni az unszolásnak.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Redway borzalmas táncos – állapította meg Anthony halvány
mosollyal. Már kétszer lépett Amelia lábára, mióta a parkettre vezette. A lány
egyre ingerültebbnek és elkeseredettebbnek tűnt. Szeretett volna a segítségére
sietni, de nem okozhatott botrányt, anélkül viszont semmit nem tehetett. Illetve,
talán mégis.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Akár hagyhatja is, hogy Redway szó szerint kitapossa számára
az utat.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Enyhe lelkifurdalás fogta el, miközben magában már azon
spekulált, mennyire kapóra jön neki a herceg ügyetlensége. Most már egészen
biztos volt benne, hogy a lány nem fogja visszautasítani az ajánlatát. Ez után
a tánc után Amelia kapva kap a lehetőségen, mi szerint játsszák el, hogy
jegyesek. Persze, csak a lány fogja azt hinni, hogy szerepet játszanak.
Anthonynak feltett szándéka volt, hogy végül megtartják majd az esküvőt, ezért
nem látta semmi akadályát, hogy Lord Outridge-et beavassa a tervébe. Mérget
mert volna venni rá, hogy a gróf üdvözölni fogja elképzelését, és Lady Outridge
miatt sem aggódott. Elvégre az volt a célja, hogy kiházasítsa a lányát. Ha pedig
Ameliát még egy tánc erejéig Redway társaságában hagyja, akkor vele is minden
rendben lesz. Csak ügyesen kell felvetnie az elgondolásait.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Az egyetlen, aki keresztülhúzhatja a számításait, az Harry.
Tisztában volt vele, milyen jól ismeri őt a barátja, kész csodának tartotta,
hogy nem jött rá már az első pillanatban, mit érez a húga iránt. Tudta, Harry
nem örülne a szerelmének és a szándékainak. Megdöbbenne, ha megkérné Ameliát,
talán még árulásnak is tekintené, hisz’ szentül meg van róla győződve, hogy
Anthony ugyanúgy húgaként tekint a lányra, mint ő maga. Ha tudná, milyen
szerelmes a barátja, talán Amelia közelébe sem engedné. Azt pedig végképp nem
tűrné, hogy csellel vegye rá a házasságra. Holott, ő épp erre készült. A fejébe
vette, hogy mindenáron meghódítja a lányt. Jobban szeretett volna udvarolni
neki, ahogy illik, bókokkal, szerelmes szavakkal, virágcsokrokkal elhalmozni,
zeneestekre és színházba vinni, ahogy más fiatalemberek tették szívük hölgyével.
De tudta, Amelia esetében ez nem válna be. Olyannyira nem, hogyha bevallaná az
érzéseit, a lány a legjobb esetben is kinevetné, de lehet, hogy szóba sem állna
vele többé. Ez pedig Anthony számára nem szerepelt a lehetséges variációk
között. Feleségül veszi Ameliát, ezért bármit megtesz. Ha kell, akkor
kompromittálja. Feltéve, ha másképp nem megy. Nem szívesen folyamodna ilyen
végletes megoldáshoz, mert szeretné, ha a lány magától jönne rá, hogy ők
összetartoznak, de elhatározta, a legvégsőkig elmegy, ha arra van szükség.
Boldoggá teszi Ameliát, akár akarja, akár nem. Ezt azonban nem kötheti Harry
orrára. Amilyen forrófejű a barátja, hamarosan egy hajnali találkozón találnák magukat,
az pedig aligha javítaná az esélyeit választottjánál, ha kárt tenne a
bátyjában. Ráadásul képtelen lenne ártani Harrynek.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Pillantása a másik férfira tévedt. Ugyanott állt, ahol az
elmúlt negyedórában végig, s szemét le sem vette arról a nőről, akibe minden
jel szerint rögtön beleszeretett, amint az feltűnt a terem ajtajában.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Lady Alexandreia, Misterios hercegnője, nem sokkal korábban
érkezett, és szemmel láthatóan első látásra elbűvölte a fiatalembert, aki azóta
el sem mozdult mellőle, és dühösen méregetett minden egyes férfiút, aki tíz
lépésnél közelebb merészkedett imádata tárgyához.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Anthony nem hibáztatta ezért a nyilvánvaló rajongásért. A
hercegnő valóban gyönyörű volt. Még annál is szebb, mint ahogy emlékezett rá.
Rengeteg fekete haját rafinált kontyba fésülve hordta, színe éles ellentétben
állt porcelánsimaságú, áttetszően finom arcbőrével, amelynek elegáns
sápadtságát csak még tovább fokozta elefántcsontszínű ruhája. Olyan volt, mint
egy jelenés, nem hús-vér ember, hanem valamiféle éteri lény.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Lord Saint-Germain tekintete Amelia felé tévedt, és
önkéntelenül is összehasonlította a két nőt. Alexandreia földöntúli
tökéletessége egyáltalán nem ért fel Amelia őszinte, megcáfolhatatlan és
kétségtelen életszeretetével. A lány tele volt energiával, valósággal vibrált,
szűnni nem akaró lendülettel vetette bele magát mindenbe – apró és nagy
feladatba egyaránt. Tony talán ezt szerette benne leginkább.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">– A szép Devereux testvérek mindenkit meghódítanak maguk
körül – hallott meg hirtelen egy bánatos női hangot, közvetlenül a háta mögött.
– Amelia a férfiak szívét töri össze, Harry pedig a nőkét.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Mikor sikerült úrrá lennie a váratlan kijelentés okozta első
döbbenetén, kíváncsiságának eleget téve, az éleslátó megállapítás szavakba
öntője felé fordult. Charlotte Dewhurst lemondó, melegbarna tekintetével
találta magát szemközt. A szomorkás pillantás fokozatosan váltott át zavartan
szégyenkezőbe, miközben tulajdonosa rájött, hogy hangosan is kimondta azokat a
szavakat, melyek a szívét nyomták. A bájos, pirospozsgás arc hirtelen kigyúlt,
két skarlátvörös folt jelezte, Charlotte mennyire kellemetlenül érzi magát.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Tony megnyugtatónak szánt mosolyt villantott rá.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">– Igen. Mind őfelsége, mind Redway roppant elbűvöltnek
tűnik, nemdebár?<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Charlotte először meglepetten pislogott rá, majd hálásan
elmosolyodott, amiért Anthony úgy tett, mintha nem vette volna észre a vágyódó
felhangot a szavaiban.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Nyílt titok volt, hogy Charlotte évek óta gyengéd érzelmeket
táplál Harry iránt, amit azonban a férfi csupán elnéző derűvel és némi
tehetetlen sajnálattal viszonzott. A társaság köreiben Charlotte vénlánynak
számított, mivel már a huszonhatot is betöltötte. Tizenhét éves kora óta
rajongott Harryért, aki azonban egyértelművé tette, hogy soha nem lesz kettejük
között semmi. Ennek ellenére a lány soha nem törődött bele a figyelemre méltó
lelkierővel és méltósággal viselt elutasításba. Édesapja egyre növekvő
rémületére és dühére, sorra kosarazta ki a kérőket, akik egy időben szép
számmal legyeskedtek körülötte, később azonban már csak néhány mindenre elszánt
lovag maradt, aki szerencsét próbált annál a nőnél, akiről mindenki tudta,
kiért dobog a szíve.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Anthony soha nem volt képes megérteni sem barátja, sem
Charlotte makacsságát. Harry olyan következetesen és mereven zárkózott el a
lány társaságától, mintha legalábbis félne tőle, hogy egyszer meginog, és mégis
enged az általa jelentette kísértésnek. Charlotte pedig olyan állhatatosan és
büszkén hordozta magában viszonzatlan érzéseit, hogy Lord Saint-Germain csakis
csodálni tudta ostoba hajlíthatatlanságát, mellyel az aggszüzek savanyú életére
kárhoztatta fiatal testét egy elérhetetlen és – Harry megátalkodottságát
tekintve – méltánytalan ábrándért. Ugyanakkor – hiába volt a férfi a legjobb
barátja – szánta is azt a nőt, aki olyan ostoba volt, hogy beleszeretett Harrybe.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Fura bajtársiasságot érzett Charlotte iránt, miközben azon
töprengett, a lány megjegyzését a gyanú kényszerítette-e ki, mely szerint
osztoznak a Devereux-k iránt érzett viszonzatlan rajongás keserűségén, vagy
mindössze puszta véletlen volt, hogy a boldogtalan vallomást épp Anthony
hallotta meg. Nagyon remélte, hogy inkább az utóbbiról van szó. Semmiképp sem
szerette volna, ha idő előtt kiderül Amelia iránt érzett szerelme.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">A zene hirtelen elhallgatott, ám a herceg, ahelyett hogy
visszakísérte volna Ameliát a frissítős asztalhoz, félrevonta őt, és valamit
lázasan magyarázni kezdett neki. Úgy tűnt, most, hogy végre a kezei közé
kaparintotta, többé el sem engedi.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Tony elkapta Amelia segélykérő pillantását, amit lopva
küldött felé, miközben – más választása nem lévén – elfogadta Redway
felajánlott karját, és odaadó figyelmet színlelve követte az egyik ablakhoz. Természetesen
egy herceget nem kosarazhatott ki csak úgy.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Bár Anthony korábban megígérte Ameliának, hogy a segít neki
távol maradni Redway sóvárgó karmaitól, és ígéretét betartandó, legszívesebben
feltörölte volna a kegyelmes úrral a bálterem tükörfényes padlóját, most mégis
erőt vett magán és hátat fordított a párnak.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">– Megtisztelne a következő tánccal? – nézett egyenesen
Charlotte melegbarna szemébe. Az őszinte zavar, amelyet ott látott, kis híján
mosolygásra késztette.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Figyelte, mint váltja fel az értetlenséget a kisasszony
arcán először a döbbenet, majd a rémület.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">– Ön táncolni akar velem? – habogta a lány, mire Anthony
tovább nem tudta megállni, jókedvű mosolyt villantott rá.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">– Csak, ha nincs ellene kifogása.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Pillanatnyi habozás után Charlotte elmosolyodott, és felé
nyújtotta fehér kesztyűbe bújtatott kecses kezét.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">– Nem tudom, milyen játékot űz velem, Lord Saint-Germain, de
isten a tanúm rá, nem bánom, ha belerángat. Amennyiben az lesz az eredménye,
hogy elnyeri Amelia kezét és szívét, örömmel veszek részt benne, és azt
kívánom, bár Harry esetében is működne valamiféle praktika.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Anthonynak az arcára fagyott a mosoly Charlotte szavai
hallatán. Tehát a kisasszony mégiscsak átlátott rajta. Ez egy kicsit
aggasztotta, de hamarosan úgy határozott, megbízik a jóindulatában. Lazán
megrántotta a vállát.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">– Harry a legkedvesebb barátom. Sőt. Inkább olyan nekem,
mint a testvérem. De azt kell mondjam, egy istenverte bolond, amiért nem látja
meg az igazi értéket.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">– Kérem, Lord Saint-Germain! – emelte fel a kezét a lány,
amivel belefojtotta Anthonyba a szót. – Épp úgy tisztában vagyok közös
ismerősünk ízlésével, mint ön. És a saját korlátaimnak is tökéletesen tudatában
vagyok.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">– De akkor hogy lehet…<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Charlotte ismét félbeszakította a férfit:<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">– <i>„Szeretni: sóhaj
füstje, kósza gőz majd szikratűz a szembe, hogyha győz, s ha fáj, könnyekből
egy nagy óceán.”<o:p></o:p></i></p>
<p class="MsoNormal">– Shakespeare – mosolyodott el Anthony a lány szavai
hallatán. – Meglehetősen találó idézet.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">– Ahogy mondja, uram. Az érzéseimen sajnos mit sem
változtat, hogy nekem a viszonzatlanság fájdalma jutott. – Egy pillanatra
megremegett a szája széle, és a férfi már-már attól tartott, talán könnyekre is
fakad, ám megkönnyebbülésére nem így történt; képtelen lett volna mit kezdeni
egy síró nővel.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">A lány a táncparkett felé fordult. A keringő első hangjai épp
abban a pillanatban csendültek fel, a tükörfényes padló hamarosan elveszett a
pergő-forgó táncosok lába alatt.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">– Szabad? – nyújtotta a karját Anthony, majd átkarolta a
most már készséges Charlotte-ot. Szeme sarkából még látta Amelia meglepett, és
talán egy egészen picit bosszús pillantását.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">A férfi gratulált magának a fondorlatosságáért, és alig
tudta megállni, hogy elkezdje elégedetten összedörzsölni a két tenyerét.
Sikerült felkeltenie a lány figyelmét.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Aki azonban az egész közjátékból nyilvánvalóan semmit sem látott,
az Harry volt. Anthony csüggedten állapította meg, hogy barátját nem csak a
legkevésbé sem érdekelte a Charlotte és közte kialakult bajtársiasság, de úgy
tűnt, Alexandreián kívül az égvilágon senkit és semmit nem látott maga körül.
Misterios titokzatos, szépséges hercegnője szemmel láthatóan teljesen elbűvölte
Lord Devereux-t.<o:p></o:p></p>
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 11.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: EN-US; mso-fareast-theme-font: minor-latin;"><br clear="all" style="mso-special-character: line-break; page-break-before: always;" />
</span>
<p align="left" class="MsoNormal" style="line-height: 115%; margin-bottom: 10pt; text-indent: 0cm;"><o:p> </o:p></p>
<h1>Harmadik fejezet<o:p></o:p></h1>
<p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p>
<p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p>
<p class="MsoNormal">Amelia
szülei vidéki házának szalonjában üldögélt, már meg sem próbált úgy tenni,
mintha az ölében fekvő verseskötetet olvasná. Gondolatai minduntalan az egy
héttel korábbi bál eseményeihez kanyarodtak vissza, pontosabban egy személyhez,
akinek azon emlékezetes este tanúsított magatartása sehogy sem akart kimenni a
fejéből.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Mióta
az eszét tudta, mindig számíthatott Anthonyra. Jelenléte a Devereux család életében
mindennapos, természetes és magától értetődő volt. Akárcsak a lojalitása. Igazából
meg sem lepődött, mikor felajánlotta, hogy segít neki távol tartani Redwayt. Annál
jobban megdöbbent, amiért végül mégsem állta a szavát. Az pedig, hogy ehelyett
Charlotte Dewhurst társaságában látta viszont, végképp fejbe kólintotta.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Harryvel
ellentétben, aki folyton csapta a szelet valakinek – bárkinek, kivéve
Charlotte-ot, akiről pedig egész Greenshire tudta, milyen gyengéd érzelmeket
táplál az ő azokra érdemtelen bátyja iránt –, Tony soha nem mutatott
érdeklődést egyetlen közös nőismerősük iránt sem. Harry persze időnként
tapintatlanul és meggondolatlanul elkotyogta, hogy barátját sem hagyják hidegen
a közelebbi kapcsolatra is hajlandó hölgyek bájai. Amelia többször hallotta meg
véletlenül, mikor a testvére és barátai hódításaikat ecsetelték egymás között.
Természetesen Harry ki sem nyitotta volna a száját, ha tudja, hogy a húga is
fültanúja pikáns történeteinek. Mivel azonban erre még álmában sem gondolt
volna, arcpirító részletességgel ecsetelte ezeket a kalandokat, a döbbent Amelia
legnagyobb zavarára, amely zavar azonban nem akadályozta meg a kisasszonyt az
újra és újra ismétlődő, természetesen minden egyes alkalommal akaratlan és
óhatatlan hallgatózásban.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Ilyen
alkalmakkor Harry néha célzott arra, hogy Lord Saint-Germain ugyancsak nagy
népszerűségnek örvend a hölgyek körében. Ám a lány soha nem látta, hogy Anthony
komolyan udvarolt volna.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Harry
folyton szédített valakit, ám érzelmei rendre álhatatlannak és szeszélyesnek
bizonyultak, alkalmanként a legmélyebb kétségbeesésbe taszítva rajongása
folyton változó, jobb sorsra érdemes célpontjait, és azok családját egyaránt.
Édesanyjuknak folytonos fejfájást okozott fia kicsapongó természete. Lord
Devereux bámulatos gyorsasággal esett szerelembe bárhol és bármikor, majd
ugyanazzal a lendülettel már ki is ábrándult, és talált – elmondása szerint –
újabb eszményi teremtést.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Vele
ellentétben Anthony inkább a megközelíthetetlenségéről volt híres. Pedig a
társaságban szép számmal jelen lévő lányos anyák mit nem adtak volna egy ilyen
jellemes és feddhetetlen hírű udvarló figyelméért. Harrytől bezzeg úgy óvták
szemük fényét, mint a tűztől. Féltek, hogy Lord Devereux összetöri a lányuk
pici szívét. Szó mi szó, erre meg volt minden esély.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Rossz
hírét tekintve – amiről ugye csakis ő maga tehetett – Amelia különösen
dühítőnek találta bátyja az irányú igyekezetét, hogy kiházasítsa egyetlen
lánytestvérét. Anthony támogatását viszont nagyon is helyénvalónak és magától
értetődőnek tekintette, és most szégyenkezve, egyszersmind bosszúsan gondolt
arra, mennyire bántja Lord Saint-Germain viselkedése. Szinte már árulóként
tekintett rá. Holott Tony nem tett semmi rosszat.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">A lányt
a komornyik tapintatos torokköszörülése zökkentette ki ellentmondásos
gondolatai közül.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">–
Tessék, Atkinson!<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">– Lady
Alexandreia van itt – jelentette be a magas, sovány férfi megfejthetetlen
arckifejezéssel. – Lord Devereux-t kereste, de mikor megmondtam neki, hogy
jelenleg nincs itthon, a hölgy sírva fakadt.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Atkinson
olyan elborzadással mondta ki az utolsó szavakat, mintha őfelsége valami
szörnyen megbotránkoztató dolgot művelt volna azzal, hogy szabad folyást
engedett a könnyeinek. Amelia talán még jót is mulatott volna a komornyik zavarán,
ha nem lepi meg a tény, mi szerint Misterios csodaszép hercegnője épp az ő
ajtajuk előtt sírta el magát. Nyugtalanságát csak tovább fokozta, hogy bátyja
neve is szóba került ezen megdöbbentő esemény kapcsán.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Amelia
jól ismerte a testvérét. Tisztában volt vele, milyen könnyelmű természete van
Harrynek, mennyire imádja a nőket, milyen szenvedélyesen tud szeretni. Ám
minden meggondolatlansága és felelőtlensége ellenére, Harry valami csoda folytán
mindeddig nem követett el semmi jóvátehetetlent. Bár a társaság az ő
botrányaitól volt hangos, számtalan összetört szívet, meghiúsult házasságszerző
terveit sirató lányos anyát, valamint dühös apát és fivért tudhatott maga
mögött, mégsem maradtak utána törvénytelen gyerekek, sem megrontott szűzlányok.
Úgy tűnt, vagy óriási szerencse kíséri meggondolatlannak tűnő tetteit, vagy
mégis csak tudja, mit csinál, és messzire elkerüli a bajt.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Illetve,
csak elkerülte. Eddig. Mert valami olyasmit művelni Misterios nagyhatalmú –
ebből eredően az otthonától ilyen távol is roppant befolyásos – trónörökösével,
ami miatt őfelsége sírva kopogtat az ajtajukon, nem épp okos dolog.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">–
Kísérje be, Atkinson – ugrott fel Amelia, és idegesen körbenézett édesanyja
ízlésesen berendezett kisszalonjában. Mint rendszerint, most is mindent rendben
talált. A személyzet tudta a dolgát, a szobalányok rátermettek voltak és
lelkiismeretesek. Édesapja nagylelkű és igazságos munkaadó volt, gondos
földesúr, aki szívén viselte mind bérlői, mind alkalmazottai jólétét.
Tisztességes megélhetést biztosított nekik, ám cserébe alapos, becsületes
munkát várt. Az emberei tisztelték, és túlságosan is szerettek nála dolgozni
ahhoz, hogy akár egyszer is mulasztást kövessenek el.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">A
kifinomult ízléssel berendezett szalon természetesen most is ragyogott. A
fényes rózsafa íróasztalon vidáman csillant meg az óriási ablakokon beszűrődő
napsugár. A rózsaszín és sárga számos árnyalatában pompázó kárpitok otthonossá,
a székek és a párnákkal borított kanapé hívogatóvá tették a helyiséget. A
kényelem és kellemes pihenés ígéretével kecsegtettek.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Nyílt
az ajtó, és ez elvonta Amelia figyelmét a kritikus szemlélődésről. Az ajtónyílásban
először Atkinson jelent meg, majd az idős férfi mögül – mielőtt még az szóhoz
juthatott volna –, őfelsége, Lady Alexandreia, Misterios hercegnője bukkant
fel.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">– Jaj,
annyira örülök, hogy itthon találom – kezdett beszélni szaporán a nő. Amelia
csodálkozva, ugyanakkor egyre növekvő kétségbeeséssel figyelte, hogy a hölgy
szája széle vészesen remegni kezd, amúgy is vörös szeméből pedig kicsordul egy
újabb könnycsepp. – Már attól féltem, senki nem lesz, aki segíthet.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">– Nem
értem – felelte a lány, és egyelőre tehetetlenül figyelte a roppant feldúlt
Lady Alexandriát. – Atkinson azt mondta, a bátyámat kereste.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">–
Eredetileg valóban Lord Devereux-hoz jöttem, mert csak őt ismerem annyira, hogy
a diszkréciójában bízva a segítségét kérjem. De ön a húga. Bizonyára ugyanolyan
nemes jellem, mint Lord Harry. Abban reménykedem, ön is tud nekem segíteni, és
közben a hallgatását is kérhetem. Könyörgöm! Nem tudom, ki máshoz fordulhatnék.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">A
fiatal nő ismét sírva fakadt. Szavai teljesen összezavarták Ameliát. Mi az,
hogy csak Harryben bízik? És miért van szüksége segítségre? Az pedig, hogy
ismeretlenül is rá akarja bízni a titkát, csak mert Harry húga… A hölgy vagy
roppant naiv, vagy szörnyen kétségbeesett.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">–
Kérem, foglaljon helyet – szedte össze magát végül. – Azonnal csengetek teáért.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Miközben
kiadta az utasítást a másodperceken belül megjelenő Atkinsonnak, majd visszafordult
a halkan szipogó hölgy felé, végig azon gondolkozott, mi is állhat Alexandreia
zaklatottságának hátterében, és mi köze lehet az egésznek Harryhez.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">– Szolgálatára
állhatok még valamiben fenségednek? – kérdezte aztán, mikor már kezdett túl
hosszúra nyúlni a csend.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">A teát
felszolgálták, Atkinson ismét eltűnt a csukott ajtó mögött, a hercegnő azonban
még mindig csak a szemét törölgette. A dermedt némaságot mindössze a szipogása
törte meg.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">–
Kérem, szólítson Alexandreiának, mint minden barátom – nézett fel végül. Kék
szemében egy pillanatra halvány mosoly villant, ami csakhamar ki is hunyt. – Szeretném,
ha a barátom lenne, Lady Amelia. Oly kevés maradt belőlük mostanára. Mióta a
bátyám meghalt és én lettem a trónörökös, rengeteg látszólagos jóakaró és hamis
hízelgő jelent meg körülöttem. Valódi bizalmasom azonban nincs. A bátyja az
első ember, aki valóban érdek nélkül közelített hozzám, és szeretném hinni, hogy
önben is megbízhatok. Tudom, ostobaságnak tűnik a titkaimat egy olyan ember
előtt kiteregetni, akit nem ismerek, de nincs választásom. Nagy szükségem van
arra, hogy valakivel megosszam a gondokat, melyek a vállam nyomják.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">– De én
egyáltalán nem értem, mit vár tőlem – dadogta Amelia, és közben azon
gondolkodott, mikor is közeledhetett utoljára Harry érdek nélkül egy szép
nőhöz.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Látta,
hogyan nézett a bátyja a hollófekete hajú, törékeny szépségű hercegnőre. Talán
nem a vagyonára vagy a befolyására áhítozott, mint a legtöbb ember, de nagyon
is akart tőle valamit, ez nyilvánvaló volt.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">–
Egyelőre csakis a figyelmét kérem – felelte Alexandreia. Mikor Amelia
bólintott, folytatta: – A szüleim és a bátyám két évvel ezelőtt haltak meg.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">–
Nagyon sajnálom – kezdte Amelia, mire Alexandreia apró kezének egyetlen
határozott, parancsoláshoz szokott mozdulatával beléfojtotta a szót. – Az a
nap, mikor szeretteim áldozatául estek egy szörnyetegnek, aki saját érdekeit másokéi
elé helyezte, életem legszörnyűbb, legszomorúbb napja volt. De engem úgy
neveltek, hogy tudtam, családom tagjai akár az életüket is feláldoznák a
népért, mely uralkodójává választott bennünket. Én pedig hűtlen lennék az
áldozatukhoz, az emlékükhöz, ha a haláluk miatt keseregnék. Nekem most mindent
meg kell tennem azért, hogy visszaülhessek Misterios trónjára. A gazember, aki
elüldözött és az ország kormányzójának kiáltotta ki magát, úgy akarja a nép
jóindulatát megnyerni, hogy feleségül vesz. De én inkább meghalok, mint hogy az
övé legyek. Viszont egyedül képtelen vagyok szembeszállni vele. Egyetlen ember
segíthet nekem, a vőlegényem.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Amelia
döbbenten meredt a hercegnőre, annak szavai hallatán.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">–
Pardon, nem tudom, jól hallottam-e. Azt mondta, a vőlegénye?<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">– Igen.
Nicolait és engem még gyermekkorunkban jegyeztek el egymással. Apja és az én
apám nagyon jó barátok, ezen kívül pedig távoli unokatestvérek voltak.
Édesanyja a születésekor halt meg, édesapja pedig néhány évvel később, egy balesetben.
Akkor Nicolai a rokonaihoz került, akik vele együtt elhagyták az országot. Apám
próbálta megkeresni őket, de csak azt sikerült kiderítenie, hogy egy ideig valamelyik
európai uralkodócsalád vendégszeretetét és védelmét élvezték. Azután eltűntek
szem elől. Miután Misterios a gazember Stevo kezére került, elhatároztam, hogy
magam próbálom megtalálni. A kontinenst már átkutattam, de egyelőre nem jártam
sikerrel. Az utolsó reményem ebben az országban van. Nicolainak itt kell
lennie. Sehol máshol nem lehet. Muszáj ráakadnom, vissza kell jönnie velem
Misteriosba. Ha egyedül megyek vissza, a kormányzó elfogat, és erővel feleségül
vesz. Az emberek szerették apámat, és engem is támogatnak, de félnek Stevo
hatalmától. Soha nem szállnának nyíltan szembe vele, még az én érdekemben sem.
De ha olyan férfi oldalán térnék vissza, aki maga is az uralkodó családból
származik, és akivel apáink akarata szerint házasodtunk össze, akkor a királyt
és a királynőt látnák bennünk. Stevonak nem lenne más választása, mint átadni
az ország irányítását.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Amelia
feje zsongott az elhangzottaktól. El sem tudta képzelni, milyen nehéz lehet
Alexandreia helyzete. Nem csak árván, támogatás és barátok nélkül maradt ilyen
fiatalon, hanem olyan felelősség is nyomta a vállát, amely alatt bárki
összeroppant volna. Végig kellett néznie szerettei halálát, tehetetlenül
kellett tűrnie a politikai játszmákat. Ő mégis azt tervezte, visszatér egy
olyan országba, ahol csakis nehézségek várnak rá.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Becsülte
a lányt a bátorságáért, de fogalma sem volt, hogyan segíthetne neki.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">– Az
önök királya biztosított arról, hogy menedéket nyújt számomra, ám én vissza
akarok menni Misteriosba. Arra is ígéretet kaptam, hogy segít nekem megtalálni
Nicolait. Ezért irányított az ön bátyjához.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">– A
bátyámhoz? – A lány megint elveszítette a fonalat.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">–
Őfelsége szerint Lord Harry a legrátermettebb ember. Az egyedüli, aki
megtalálhatja a vőlegényemet. Az önök királyán kívül, csakis neki mertem
elmondani jövetelem valódi okát, és most ön is a bizalmasom lett – mosolyodott
el halványan Lady Alexandreia. – Bízom benne, hogy megőrzi a titkom. Lord
Devereux pedig biztosított arról, hogy minden tudásával a segítségemre lesz.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">–
Harry? Azt hiszem, ön mégsem a megfelelő személyhez fordult – felelte Amelia,
és azt sem tudta, elnevesse magát vagy inkább sírjon.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">A
családja ugyancsak nagy pácba került, Harry pedig tovább rontott a helyzeten,
mikor nem tisztázta a hercegnővel a félreértést. Fogalma sem volt, mi
késztethette a királyt arra, hogy a bátyjához küldje Alexandreiát, de arra volt
egy tippje, ő miért nem vallotta be, hogy híján van az elvárt képességeknek.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Látta,
miként bámulta Harry a hercegnőt. Szoknyabolond természete most is
felülkerekedett a józan eszén. De ezúttal óriási kalamajkába sodorta magát
azzal, hogy nem tudott gátat szabni a vágyainak. A lehető legalkalmatlanabb nőt
szemelte ki. Ráadásul, ki is használta Alexandreia jóhiszeműségét.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Valahogy
tisztáznom kell ezt a félreértést – gondolta Amelia elkeseredetten. – Harrynek
komoly problémával kell szembenéznie, ha nem sikerül.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Az agya
lázasan járt. Arra gondolt, talán szólhatna az apjának. Outridge grófjaként
jelentős befolyással rendelkezik. Egészen biztosan tudna valamit tenni annak
érekében, hogy kihúzza fiát a slamasztikából. Azután elvetette az ötletet. Nem
akarta sem apjukat, sem anyjukat megrémiszteni Harry legújabb fiaskójával.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Anthony!
Ő biztosan tudna segíteni – jutott eszébe a megoldás. – Az egyetlen, aki
segíthet, az csakis Lord Saint-Germain. Ő tudni fogja, mi a teendő.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Kicsit
megkönnyebbült. Biztos volt benne, most már minden rendben lesz. Amint Tony kezébe
veszi a dolgokat, minden helyre fog jönni.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Miután
megnyugodott valamelyest, tudatosult benne, hogy Alexandreia még mindig beszél.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">–
Őfelsége biztosított, hogy keresve sem találnék a testvérénél megfelelőbb
segítőt. A szolgálatokkal, melyeket a bátyja a hazájuknak tett bizonyította,
hogy rendelkezik azokkal a képességekkel, melyek alkalmassá teszik a feladat
végrehajtására. – Alexandreia letette a teáscsészét, majd hirtelen előrehajolt
és megfogta Amelia kezét. – Annyira örülök, hogy önöket a barátaim közé
sorolhatom. A bátyja és ön visszaadták a jövőbe vetett hitem. Köszönöm.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Ameliában
az értetlenséget lassan felváltotta egy erős balsejtelem. Egyszer hallotta,
hogy az apja és Harry veszekedtek. Valamiféle veszélyes munkáról volt szó,
mivel azonban egy szót sem értett a vitából, nem tulajdonított nagy
jelentőséget neki. Lord Outridge és a fia között gyakori volt a nézeteltérés.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Most
azonban új értelmet nyertek az akkor hallott szavak, az éledő gyanú pedig heves
rosszullét formájában hatalmasodott el rajta. Feje kóválygott, a szoba forgott
körülötte. Egyetlen szót sem értett. Egyáltalán nem tudta, milyen
szolgálatokról beszél Alexandreia, csak abban volt biztos, hogy sürgősen friss
levegőre van szüksége.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Felállt,
és bizonytalan léptekkel az ablakhoz indult. Hallotta, amint a hercegnő
aggodalmasan a nevén szólítja, de képtelen volt válaszolni. Úgy érezte,
megfullad, a frissítő, megnyugtató mély levegő utáni vágy mindennél erősebb
volt benne.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Csak
halványan érzékelte, hogy a szalon ajtaja kinyílt, és valaki belépett rajta.
Fejében Alexandreia szavai visszhangoztak: <i>„A
szolgálatokkal, melyeket a hazájuknak tett…”</i> Miféle szolgálatokat tett
Harry a hazának? <o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Erős
karok ölelték át a derekát, szilárdan tartották. Hálásan dőlt a kemény
mellkasnak.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">– Mi
történt? – ismerte fel Lord Saint-Germain mély hangját.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">– Nem
tudom – felelte Alexandreia nyilvánvalóan ismét a sírás határán. – Mi csak
beszélgettünk. Egész eddig tökéletesen jól érezte magát. Talán el fog ájulni?<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Istenem
add, hogy ne kezdje ismét az egereket itatni – fohászkodott magában Amelia.
Hangosan azonban csak ennyit mondott:<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">– Jól
vagyok. Még soha életemben nem ájultam el, ezután sem áll szándékomban. A mama
szerint erős vagyok, mint egy bányaló.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Az
utolsó mondatot olyan halkan tette hozzá, hogy csak Tony hallhatta. Ha egy
kicsit is jobban érzi magát, Ameliának eszében sem lett volna elárulni, mit
szokott mondani az édesanyja. Így azonban meggondolatlanul kicsúszott a száján
Lady Outridge nem épp szalonképes véleménye. De Lord Anthonytól távol állt,
hogy megbotránkozzon. Sőt, diszkrét, mélyhangú nevetése arról biztosította a
lányt, hogy nagyon is tetszik neki az önkéntelen vallomás.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">– Mi
folyik itt? – csattant hirtelen Amelia édesanyjának hangja. – Na de, Anthony!
Miért ölelgeted a lányom?<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Amelia
halkan felnyögött, miközben megpróbálta minél hamarabb összeszedni magát.
Határozottan jobban volt, a megrázkódtatás okozta gyengeség máris múlni
látszott.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Úgy
viselkedem, mint valami hisztérika – korholta magát, miközben megpróbált
kibontakozni Tony karjai közül, egyelőre vajmi kevés sikerrel. – Talán az egész
csak egy óriási félreértés. Harry egyszerűen nem lehet az az ember, akire Lady
Alexandreiának szüksége van. Hamarosan tisztázódik minden. Nem lesz itt semmi
probléma.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Ebben a
pillanatban újabb hang hallatszott az ajtó felől:<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">–
Kedveseim! Micsoda öröm, hogy itt Greenshire-ben üdvözölhetjük Misterios
hercegnőjét. Ugye nem haragszik, Lady Outridge, hogy bejelentés nélkül
érkeztünk, de Prudence és én arra gondoltunk, segítségére lehetünk őfelsége
szórakoztatásában.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">A szóáradatot
megszakító döbbent csend jelezte Amelia számára, melyik volt az a pillanat,
mikor Mrs. Devenport meglátta őt, Anthony karjaiban.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">– Azt
hiszem, Penelope, szórakozásban itt nincs hiány – kuncogott a másik Mrs.
Devenport. – Ahogy elnézem, Lord Saint-Germain és Amelia bőven biztosítanak
látnivalót őfelsége számára.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Amelia
arca lángba borult. Hasztalan próbálta lerázni magáról Tony kezét. Anélkül hogy
dulakodni kezdett volna vele, képtelen volt szabadulni.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Mi a
csuda ütött ebbe az emberbe? – dühöngött magában. – Hát nem látja, mekkora
bajban vagyunk?<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Egy idő
után végleg felhagyott a szabadulási kísérlettel, úgyis hiábavalónak bizonyult.
Valami oknál fogva Anthony továbbra is szorosan tartotta, miközben a két Mrs.
Devenport suttogva tárgyalta ki a látottakat. Halk kacarászásukat Lady
Alexandreia csuklásokkal tarkított zokogása egészítette ki.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Amelia
óvatosan az anyjára pillantott. Lady Outridge továbbra is a szoba közepén állt,
sápadtan, de egyenes háttal. A lány azt kívánta, bár mondana végre valamit.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">A
kívánsága hamarosan teljesült, ám nem azt a mondatot hallotta, amelyet várt.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">–
Hölgyeim, megkínálhatom önöket friss teasüteménnyel?<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Tévedtem
– állapította meg magában Amelia. – Bizony, lesz itt még probléma. Méghozzá nem
is akármekkora.<o:p></o:p></p></div>
Rose Woodshttp://www.blogger.com/profile/11118322809219280043noreply@blogger.com1